Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.

A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII—

XVIII. században 205 mint a gyarmati hivatalnok hazájába, az anyaországba. Bár idegen földesurak birtokhoz juttatását Magyarországon a bécsi kormányzat szívesen látta, ezek nem a tisztviselők közül kerültek ki. Szinte kínálkozik a feltevés: az abszolutizmus félt, hogy birtokadományt nyert hivatalnokai, politikailag is a magyar rendiség hatása alá kerülnek, hiszen a rendi ellenállás emléke az osztrák főhercegségben és a cseh királyságban is még eléggé eleven volt. Nemesség, kivált birtokos nemesség és hivatalnokság tehát bizonyos értelemben ellentétes tényezők voltak ebben az időben, akkor is, ha a hivatalnokok túlnyomó része nemesi származású volt, akkor is, ha a szepesi kamaránál megtűrték a múltból öröklött, hallgatólag tudomásul vett igényeket a helyi nemesség részéről az állások egy részére. Az alsóbb hivatalokban a német behatolás bizonyos fokig egy nem-nemesi, hanem polgári színezetű értelmiség előretörésének jellegét öltötte fel. A szepesi kamara Kassának Rákóczi által történt elfoglalásakor beszüntette működését. Egyes tisztviselői, így Kálmánczay István is, ki előbb abauji alispán majd 1692 óta kamarai tanácsos volt, Rákóczi mellé álltak.

40 Olasz Ferenc, ki 1705-ben a Collegium Oeconomicum titkára volt, alkalmasint azonos azzal az Olasz Ferenccel, ki előbb a szepesi kamaránál működött, ugyancsak titkári minőségben.

41 Kálmánczay is, Olasz is a kamara területének középnemességéhez tartoztak: magatartásukból ugyan általánosítható következtetést nem vonhatunk le, de valószínűnek látszik, hogy a helybeli nemességből toborzódott szepesi kamarai tisztviselők Rákóczi híveiül szegődtek. Az archontológia erről a korszakról hallgat: az, hogy a későbbiekben távolról sem ítéli el a Rákóczi-kort olyan szavakkal, minőket a Thököly-felkeléssel szemben használ, mindenesetre emellett látszik tanúskodni. A pozsonyi kamara viszont, mely fennhatóságát a XVII. században ismételten, igyekezett a szepesi kamarára kiterjeszteni, azzal a ténnyel, hogy a szepesi kamara Rákóczi uralma alatt széthullott, a pozsonyi viszont nem, bizonyos fokú erőfölényhez jutott felső-magyarországi társával szemben. Ennek jele volt az is, hogy a Kassáról eltávozott szepesi kamarai tisztviselők fizetési ügyeit kezébe vette és róluk gondoskodott. Például Troli Antal 1689-ben felvett

42 írnok 1708-ban a pozsonyi kamarától kap segélyt:

43 Kassa elfoglalása előtt még a szepesi kamaránál teljesített szolgálatot. Nem sokkal előbb a pozsonyi tanácsban már szó volt arról, hogy a jövőben a kassai adminisztráció erősebben függjön Pozsonytól, mint eddig.

44 A pozsonyi vezetők centralizált kamaraigazgatására való törekvése mögött saját pozíciójuk erősítésén túl észrevehető bizonyos törekvés a magyar rendi állam adminisztratív egységének hangsúlyozására. A pozsonyi kamara vezetői fel kellett, hogy ismerjék ia kamara-igazgatás decentralizáltságában fenyegető veszélyt, ha másból nem, Kollonics „Einrichtungswerk"-jéből mely az ország decentralizálni szándékolt közigazgatásával

45 a rendek erejét nagyon megosztotta volna, ha ez a decentralizálás Kollonics tervében nem is a 40 OL, MKL, Lib. Deb., Lib. 20. f. 90. — és Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Szabolcs vármegye. Bp. é. n. 521. 1. 11 Takács János: Az Oeconomicum Consilium szervezete 1707-ben. Levéltári Közieménvek 1936. 260—261. 1. 42 Status et Ordo, 218. I. 43 OL, MKL, Protocollum Cameralis Consilii 1708. 194. 1. 44 Uo. 26. 1. 45 Mayer Theodor i. m. 44, 47, 67. 1.