Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Réti László: A Magyar Tanácsköztársaság pecsétjei / 173–191. o.

A Magyar Tanácsköztársaság pecsétjei 185 dási támaszpontot, történetkutatási segítséget. Ügy látom, a legcélravezetőbb és tudományosan egyedül indokolható rendszerezési elv, a pecséteknek, az azo­kat alkalmazó szervek funkcionális rendjében való besorolása és bemutatása. Ennek megfelelően a Tanácsköztársaság államhatalmi és államigazgatási szer­veinek szervezeti felépítéséből kiindulva, ennek rendjében mutatom be az egykorú pecséteket, kezdve a legfelsőbb államhatalmi szervnél, végezve a leg­alacsonyabbnál. Az országos szervek után következnek a megyei, majd a helyi szervek. A közintézmények után a társadalmiak. Ez a rendszer egyben módot ad arra is, hogy a pecsétek oldaláról megközelítve, kísérletet tegyünk a tár­gyalt időszak teljes hivatali szervezetének bemutatására. Ez a „teljesség" az adott esetben egyelőre még csak korlátozott mértékben, csak bizonyos mélysé­gig érhető el. Így például egyik-másik népbiztosságnáí ma még nem állapítható meg bizonyossággal, hogy kezdetben, vagy egy adott időpontban milyen osz­tályai voltak, még kevésbé állapítható ez meg egyes anyaghivataloknál vagy a népbiztosságoknak alárendelt más szerveknél, nem is beszélve a községi, vá­rosi, sőt még helyenként a megyei tanácsok osztályairól. Külön nehézséget okoz itt az a tény, hogy a teljesen új úton járó tanács­hatalom, a kezdeti, kísérletezési stádiumban lévén, a rövid néhány hónap alatt is többször változtatott egyes szervek szervezeti felépítésén, megszüntetett régi és létrehozott új szerveket. Ezért úgy járok el, hogy alapul az utolsó, a Taná­csok Országos Gyűlése utáni, szervezeti felépítést veszem és eszerint csopor­tosítom az intézményeket és azok pecsétjeit. Amely szervezet előzőleg átalaku­láson, változáson ment át, annál ezeket a változásokat a végső szervezeti for­májuk szerinti helyükön jelzem és természetesen itt mutatom be az előző szer­vezetben létrejött pecsétet is. Ebből a funkcionális rendszerezési elvből következik, hogy az országos ve­zető szervekhez, a népbiztosságok megfelelő osztályaihoz sorolom a közvetlen vezetésük, irányításuk alá tartozott budapesti üzemeket — mert fővárosi irányí­tó központok nem léteztek — de a megyéknél, városoknál mutatom be az ot­tani üzemeket, vállalatokat és más intézményeket, mivel azokat nem közvetle­nül a népbiztosságok, hanem a helyi — megyei, járási, városi, községi — taná­csok irányították. Viszont egységesen, országos rendben, mutatom be a Vörös őrség és a Vörös Hadsereg szervezetét és pecsétjeit, mert ezek egységes, orszá­gos szervezetet alkottak és közvetlen központi irányítás alatt állottak. Minden pecsétről kartotékot készítek két példányban. A kartotéklap a kö­vetkező adatokat tartalmazza: fent, bal sarokban P. jel és a pecsét leltári sor­száma. Itt a P. betű a Pecsétgyűjteményt van hivatva jelezni. A sorszám szerint lehet a pecsét fényképmásolatát megtalálni a gyűjteményben. A kartoték kö­zepén a pecsét szövegét közlöm. Aláhúzással jelölöm, ha a szöveg, vagy annak egy része, csupa nagy betűvel van írva. A pecsét szövege alatt, zárójelben köz­löm — ha erre szükség van, illetve ha ez a szövegből nem derül ki — a pecsétet használó szerv nevét és a figurális ábrázolásra vagy díszítésre való utalást. A bal alsó sarokban egymás alatti sorokban ötféle feljegyzés van. Az első egy ró­mai és egy arab szám, a pecsét használatának hónapja és napja. Évszámra itt nincs szükség mivel az 1919-es évszám adottnak tekinthető. A második sorban egy általam kidolgozott, 16 színből álló színskála szerint, a pecsét színét jelö­löm meg egyszerű arab számmal. A harmadik sorban a pecsét alakját nevezem meg: kerek, ovális, lapos stb. A negyedik sorban megadom a pecsét méretét. 4 Levéltári Közlemények .

Next

/
Thumbnails
Contents