Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Réti László: A Magyar Tanácsköztársaság pecsétjei / 173–191. o.

A Magyar Tanácsköztársaság pecsétjei 183 látszik azonban, hogy ilyen éppen a VII. kerületben már ebben a viszonylag korai időszakban létezett. Ez magyarázza meg valószínűleg azt az érdekes jelenséget, hogy az eddig előkerült, mintegy 400 házbizalmi pecsétből, több mint a felé, 220, éppen VII. kerületi. Egy másik budapesti kerület önálló intézkedését mutatja ebben a kérdésben, a Vörös Újság május 22-i számában megjelent közlemény: „Felhívás a bélyegzőkészítőkhöz. Utasítjuk az összes bélyegzőkészítőket, hogy egyes személyeknek házbizalmi bélyegzőket ne csináljanak, csak pártszervezetektől és munkástanácsoktól fogadjanak el megrendeléseket. A IX. ker. pártszervezet titkársága." Ugyanebben a számban, más helyen, a következő felhívás olvasható: „A IX. ker. pártszervezet felszólítja a házbizalmiakat, hogy bélyegzőrendeléseiket 24 órán belül juttassák el a Bakács-téri központba." Egyrészt azt, hogy e rendelkezések még csak egyes kerületekre korlátozódtak, másrészt azt, hogy milyen nagy igény jelentkezett az általános rendezésre, mutatja egy levél, amelyet ugyancsak a Vörös Újság közölt a június 6-i számában és amely a házbizalmiak munkájának megkönnyítésére, ésszerűsítésére vonatkozólag tett különböző javaslatokat. „Szükségesnek tartanák «sokan azt is — mondja többek között —, hogy minden házbizalmi bélyegzővel legyen

x

ellátva, amely bélyegző a néven kívül tartalmazza azt a számot is, amely minden házbizalmi igazolványon rajta van. Azt hiszem sok visszaélés volna így elkerülhető, mert hiszen neveket mindenki hamisíthat." Az általános rendelkezésre vonatkozó javaslat rövidesen megvalósult. A névre és számra vonatkozó javaslattal kapcsolatban megemlítem, hogy eddig egyetlen ilyen házbizalmi pecsét került csak elő, de ez is kétségtelenül bizonyítja azt, hogy e javaslat megvalósítása is megkezdődött. Június 30-án jelent meg a Tanácsköztársaság című hivatalos lapban az Országos Lakásbizottság 13. sz. rendelete, amely többek között kimondotta, hogy: „.. . minden ház részére, a lakók költségére, bélyegzőt kell készíttetni a következő szöveggel: = ». . . ker utca, ... — szám Házbizalmiak.« —• A bélyegzőket az illetékes munkás és katonatanácsok készíttetik el, másnak megrendelésére ilyen szövegű bélyegzőt készíteni tilos." Volt tehát már egy általános rendelkezés, legalábbis Budapest területére, ha nem is a pecséthasználat részletes szabályozásáról, de legalább a pecsétek készítésének rendjéről. Nem mutatkozott azonban még véglegesen tisztázottnak az a kérdés, hogy mely szerv hatáskörébe tartozzék a pecsétnyomók elkészíttetése, illetve a bélyegző-készítők ilyen irányú utasítása. A párttitkárság ezért azzal a kéréssel fordult a Budapesti Forradalmi Központi Munkás és Katonatanácshoz, hogy ezt a feladatot egységesen bízzák a pártszervezetekre. A Munkástanács Elnöksége erre július 25-én kiadta a következő rendeletet: „A Szocialista—Kommunista Munkások Magyarországi Pártja titkárságának indítványa alapján, a Budapesti Forradalmi Központi Munkás és Katonatanács Intéző Bizottsága által hozott határozat értelmében elrendeljük, hogy a Budapest főváros területén gyártott mindennemű hivatali, üzemi, vagy házbizalmi ruggyanta bélyegző, valamint vésett pecsétnyomó csak a Szocialista—Kommunista Munkások Magyarországi Pártja titkársága által láttamozott és,körbélyegzőjével ellátott megrendelő jegy alapján készíthető és szolgáltatható ki. Felhívjuk ennél fogva a hatóságok és üzemek vezetőit, valamint a házbizalmiakat, hogy a jövőben eszközlendő bélyegző és pecsétnyomó megrendeléseiket a fenti értelemben láttamoztassák. Aki a