Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Mályusz Elemér: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és oklevélkiadás / 3–29. o.

A magyar medievisztika forráskérdései 17 középkori Magyarország szinte minden megyéjére vonatkozólag tartalmaznak adatokat, még Horvátországról és Erdélyről is. A kiadás a teljesen jelentéktelen s azon okleveleket is felsorolja, de csak utalásszerűén, amelyek ugyanazon peres ügynek egymást követő fázisairól szólva ismétlik egymást. — Recenziók, de csak a fontosabbak: Századok 5 (1871) 562—568. 1.; 13 (1879) 223—238., 320—335. 1.; 30 (1896) 152—156. 1.; 33 (1899) 826—831. 1. //. Oklevéltár, amely egyetlen levéltári fond teljes anyagát regesztákban közli. A Nagykállói Kállay család levéltára (Az oklevelek és egyéb iratok kivonatai.). A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság kiadványai. 1—2. szám. I—

II. kötet. Budapest 1943. A kiadó Társaság a tiszántúli gentry családok történetének megismerését kívánta előmozdítani a Kállay család levéltárában fennmaradt, valamennyi oklevél részletes magyar nyelvű kivonatának közzétételével. A levéltár ma az Országos Levéltárban van. A két kötet 1224-től 1386-ig 2037 oklevél regesztáját tartalmazza. A Kállay család egyike a Tiszántúlon birtokos azon nemesi családoknak, amelyeknek tagjai a középkorban nem jutottak országos szerephez, megyéjükben azonban hangadók voltak. A család levéltárában, egészen egyedül álló módon, fennmaradtak azok a kis terjedelmű, efemer értékű bírósági és megyei oklevelek, amelyekét más családok vagy már a középkorban, vagy a XVIII. századi levéltárrendezések során mint értéktelen anyagot kiselejteztek. Az oklevéltár megvilágítja, hogy a jómódú köznemesség miként fejlesztette ki vidéki önkormányzati szervét, a megyét s ez hogyan működött, egyszersmind azt a folyamatot is, hogy az alsófokú, szóbeli bírósági eljárás helyébe miként lép az írásos eljárás s ezzel párhuzamosan a korábban klerikusok kezében levő írásgyakorlat miként szekularizálódik. Mivel a pereknek, a földesurak egymással folytatott viszályainak tárgyai a legtöbb esetben jobbágyok, az oklevéltár a parasztság XIV. századi életének megismeréséhez fontos forrásanyagot tartalmaz. ///. Oklevéltár, amely több levéltári fondból származó anyagot az időrendi elv alapján szó szerinti közlésben tartalmaz. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. 1—7. kötet. Bibliográfiai leírása közölve: Repertórium I. k. 488. 1. Az oklevéltár kiadásával a Magyar Tudományos Akadémia célja az volt, hogy az 1301-től 1387-ig terjedő kor fontos okleveleit a legkülönbözőbb fondókból összegyűjtse, amennyiben azok még nem jelentek meg nyomtatásban, egész terjedelmükben közzé tegye és ezzel az Anjou-kor történetének megírásához szilárd alapot biztosítson. Mivel a XIX. században a magán (családi és egyházi) levéltárakban a kutatás még akadályokba ütközött, szerfelett hiányos anyag gyűlt össze, a külföldi levéltárakat pedig a szerkesztők teljesen figyelmen kívül hagyták. A szerkesztők az oklevelek fontosságát nem más oklevelekkel való összefüggésük segítségével állapították meg, tehát azokat érdemesítették közlésre, amelyek politikai, hadi eseményről vagy érdekesnek látszó civilizációs jelenségről emlékeznek meg. Általában oly döntő szempont volt a válogatásnál az „érdekesség", hogy ma az oklevéltár arra is jellemző, hogy a XIX. század második felében a középkor magyar kutatóinak milyen volt a történeti érdeklődése. Az oklevéltár egész jellege a XX. század elejére annyira időszerűtlenné lett, hogy a folytatására, illetőleg befejezésére tett kísérletek eredménytelenek maradtak. A közlés 1359. márc. 31-el szakad meg. A kiadott oklevelek száma: 3069. Recensiók: Századok 13 (1879) 223—238., 320—335. 1.; 18 (1884) 246—257. 1.; 26 (1892) 325—327. 1. — Turul 1 (1883) 87—92. 1. — Levéltári Közlemények 1 (1923) 200—212. 1. IV. Oklevéltár, amely több levéltári fondból származó anyagot az időrendi elv alapján regesztákban közöl. Zsigmondkori Oklevéltár. 1—2. kötet. Bibliográfiai leírása közölve: Repertórium I. k. 392. 1. Az oklevéltár célja a Zsigmond-kor (1387—1437) magyar vonatkozású oklevelei közül a nyomtatásban már megjelenteket, tekintet nélkül, hogy tartalmuk fontos vagy sablonos-e, rövid regesztákban és a kiadások feltüntetésével számba venni, a kiadatlanok közül pedig azoknak a tartalmát, amelyek a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés szemszögéből nézve a kor megismeréséhez a történetkutatók által hasznosítható adatokat tartalmaznak, részletes kivonatokban megismertetni. A regeszták és kivonatok szoros időrendben következnek egymás után. 2 Levéltári Közlemények