Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Jánosi Ferenc: Archivmitteilungen, Jg. XV–XVI. (1966) / 123–127. o.

126 Folyóiratszemle rendezési és nyilvántartási irányelvek főbb fejezeteit: a fondók kialakítását és elhatárolását, a fondok belső rendezését, valamint jegyzékelését-nyilvántartását. — INGRID KOPPELOW a mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratanyagában végzett feltárással kapcsolatos tapasztalatairól számol be, részletesen ismertetve a történeti kutatás szempontjából jelentős, megőrzendő irattípusokat. — IRENEUSZ IHNATOWICZ a lyukkártyarendszernek a levéltári munkában és a történeti kutatásokban való alkalmazásával foglalkozik, a pro és contra érvek felsorakoztatásával; végső soron — főleg a kutatók által gyakrabban használt iratsorozatok esetében — a lyukkártyarendszer felhasználása mellett foglal állást, amennyiben azt a levéltáros és a történeti kutató munkáját egyaránt elősegítő, tehát az anyagok hollétéről és tartalmáról együttesen informáló mechanizmussá sikerül kifejleszteni. Mintegy kiegészíti e cikket JUTTA FISCHER érdekes beszámolója egy konkrét fond lyukkártyán való nyilvántartásba vételéről. — HERMANN SCHREYER az IG-Farben-Konszern történetével foglalkozó cikkének második részét közli, részletesen ismertetve a konszern szervezeti felépítését és igazgatását. -— A. ZEITZ a Brandenburgi Városi Levéltár anyagának a helyi munkásmozgalom történetének feltárásában való hasznosításáról számol be. — No. 5.: BOTHO BRACHMANN az NSZK Koblenzi Szövetségi Levéltárának fondjegyzékpublikációit elemezve kimutatja, hogy míg az NDK levéltárügye a fasiszta gaztettek és elkövetőik leleplezésével, a békés szocialista építőmunka szolgálatával a haladást segíti, — a Koblenzi Szövetségi Levéltár működése valójában ma is a volt Birodalmi Levéltár nyomdokain halad, s az agresszív, revansista törekvéseket szolgálja; itt lenne az ideje — hangsúlyozza a szerző —, hogy a Koblenzi Szövetségi Levéltár fondjegyzékeiben, egyes nyugatnémet levéltárosok pozitív állásfoglalásával megegyezően, végre megnyilatkoznék a nemzeti felelősség felismerése. — ULRICH HESS a Sonnebergi Városi Levéltár iratanyagának átrendezését ismertetve, a kisebb városi levéltárak fondrendszerének kialakításában felmerülő speciális problémákat elemzi. — JOHANNA WEISER a Deutsches Zentralarchiv által rendezett, s az ifjúság oktatásának-nevelésének, valamint társadalmi helyzetének történeti fejlődését bemutató kiállítást ismertetve, a levéltárak s az ifjúsági mozgalom szervezettebb és tartalmasabb együttműködésének kérdéseit veti fel. — HEINZ GOTTWALD az Allgemeine Deutsche Nachrichtendienst képarchívumának feladatait és rendszerét,. — HEINZ KOSSACK a berlini Humboldt Egyetem, OTTO KÖHLER pedig a Jénai Friedrich Schiller Egyetem levéltárának történetét és iratanyagát ismerteti. — JÜRGEN RICKMERS és ALFRED SCHLEGEL az iratkonzerválási és restaurálási munkálatok hatékonyságának fokozásával foglalkozva, részletesen elemzi a levéltári könyvkötő és restauráló műhelyek munkáját, az iratok anyagi épségének feltárásával kapcsolatos feladatokat, a különböző társadalmi korszakokból származó iratok anyagi épségének jelenlegi állapotát, s az ennek megfelelő konzerválási és restaurálási technikai eljárásokat. — HELLMUT KOCH és WALTER OESER az iratok ragasztási eljárással való bekötésének technikai folyamatát ismerteti. — A számban közölt tájékoztató cikkek közül figyelmet érdemel a NSZEP Karl Marx Stadt-i kerületi pártarchívumában létesített compactus-rendszerről szóló beszámoló. — No. 6.: A szám szerkesztőségi cikkben foglalkozik a levéltárak távlati tervének kidolgozásával, hangsúlyozva, hogy az 1970-ig terjedő távlati terv nem egyszerűen az éves tervek összegezése, hanem a levéltárak profiljában alapvető minőségi változásokat eredményező feladatok kimunkálása, mint amilyen például a szocialista-kori osztályok kiépítése, a levéltárosok képzettségének fokozása, a levéltártudományi kutatások fejlesztése. — ULRICH HESS, ERNST MÜLLER és ERWIN WIDENKA egy kerületi tanács iratanyagának levéltári átvételével kapcsolatosan az előkészítő munkálatok, a forrásérték-feltárás és a technikai teendők jól hasznosítható, részletes metodológiáját adja. — ROLF JAHN a Német Agrártudományi Akadémia megalapításának 15. évfordulója kapcsán a tudományos intézmények levéltáraiban őrzött kutatási beszámolójelentések felhasználásának kérdésével, az idevágó komplikált levéltári munkafeladatokkal, az anyag koncentrálásának szervezeti kérdéseivel foglalkozik. — PETER BEYER a nemzetközi tizedes osztályozásnak az iratanyagkezelésben (irattári tervként, ügyirat-jelzetrendszerként, stb.) való alkalmazhatóságát vizsgálja, s a részleges felhasználás mellett foglal állást. — HORST WOLF a Deutsche Staatsbibliothek értékes irodalom- és tudománytörténeti forrásgyűjteményeit, valamint azok (levéltári tapasztalatokon nyugvó) felállítási rendszerét és kezelését ismerteti. — HANS RADANT a nyugatnémet cégek tömeges cégtörténeti publikációjával kapcsolatosan kimutatja, hogy lényeges különbség tapasztalható a nagy konszernek és a monopóliumokon kívüli cégek kiadványai között: míg ez utóbbiak több-kevesebb kritikával külön fejezetben tárgyalják a fasizmus időszakát, addig á nagy konszernek elhallgatják a hitleri Németország háborús készülődéseiben játszott szerepüket, egyszersmind hallgatásra kényszerítik levéltáraikat, melyek pedig minden bizonnyal a fasizmussal való együttműködés sok titkos részletére tudnának fényt deríteni. -—