Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - IRODALOM - Vörös Károly: Kossuth Lajos összes munkái VI. Ifjúkori iratok. Törvényhatósági Tudósítások. Sajtó alá rendezte: Barta István. (Magyarország újabbkori történetének forrásai). Bp., 1966. / 114–116. o.

Irodalom 115 sége van a Történelmi Társulat nagyszabású vállalkozásának. Még jobban érzékeltetik azonban e tíz kötet jelentőségét az anyagukra támaszkodóan az utóbbi években fellendült kutatások: 1848—49 történetének reálisabb, gazdagabb szemléletét nagyrészt ugyanúgy e kötetek támasztják alá, mint azt a fejlődést, mely a reformkor, a magyar polgári átalakulás korának kezdeteit és annak problematikáját illetőleg a differenciáltabb és dialektikusabb látásmód irányában az utóbbi években történettudományunkban megindult. E szemlélet gazdagodásához és elmélyüléséhez az előttünk fekvő kötet különösen két, egymással szorosan érintkező ponton jelent komoly hozzájárulást: Kossuth egyéni életútjának és a vidéki, megyei reformmozgalomnak kibontakozását illetőleg, A szerkesztőnek — részben éppen a sátoraljaújhelyi megyei levéltárban végzett kutatásai révén is — sikerült minden eddiginél részletesebb dokumentációt adnia Kossuth Zemplén megyei éveiről: így világossá téve azt a képet, mely eddig éppen a pálya induló szakaszában volt a leghomályosabb. E kép még nem valami nagy stílű: egy keményen dolgozó, szegény kisnemesi értelmiségit ábrázol, akit a kortárs külső szemlélő előtt csak hallatlan szorgalma és ambíciója különböztet meg az átlagtól, s akiről csak a közölt dokumentumok alapos áttanulmányozása árulja el, hogy nincs híjával az őt a környezete fölé emelni képes gondolatoknak sem. A dokumentumok megmutatják azonban, hogy szorgalom, tehetség és ambíció sem segíthetik túl birtokosukat a megyei nemesi társadalom évszázados belső korlátain, és Kossuthnak a helyi sikerektől, a táblabírói címtől, vagy akár saját tehetségének önérzetétől is bátorított egyetlen átgondolatlan, valóságos pozícióját túlbecsülő lépése is elég lesz ahhoz, hogy figyelmeztesse őt e korlátokra s az azokat felállító világ kísszerűségére. A dokumentumok — és Barta ezeken alapuló, ezek tanulságait feldolgozó kiváló tanulmánykötete — éppen abban adnak teljesen újszerűt, hogy megmutatják: Kossuth milyen erősen ennek a megyei életnek valóságából nőtt ki, s a zempléni évek és tapasztalatok mennyire elősegítették és előkészítették azt a lépését, mellyel az Országgyűlési, majd a Törvényhatósági Tudósítások révén e szétforgácsolódott, még csupán az alkotmány megyei sáncain belül forrongó, de már összefogásra váró országos ellenzékiséget össze merte fogni s országos mozgalommá merte szervezni. Ám ugyanakkor e kötet második részében, a Törvényhatósági Tudósítások megmutatják — s az országgyűléseknél talán még határozottabban — azt is, hogy Kossuth nem akárhogyan, hanem rendkívül tudatosan, és egyre tudatosabban, egyre világosabb célkitűzéssel végzi ezt a szervezőmunkát: láthatóan végig emlékezve azonban a zempléni megyeházán szerzett tapasztalatokra. Részint az ellenzékiség típusainak, jellegzetes magatartásának, emberi profiljainak fölényes és egyre fölényesebb ismeretével (ami roppantul megkönnyíti számára tudósításaiban a légkörnek és a személyeknek hiteles és szuggesztív felidézését, — s majd 1848-ban az országgyűlés befolyásolását), részint az ugyan ellenzéki, ám ebben sokszor még a rendi világ frazeológiájával és taktikájával harcoló táblabírópolitika elleni azzal a minduntalan kibukkanó ellenszenvvel, melyet, úgy véljük, nagyrészt szintén zempléni meghurcoltatásának emlékei táplálnak, — s mely 48 legválságosabb napjaiban majd meg fogja könnyíteni számára a radikálisokkal való szövetséget. Az ifjúkori iratok tehát a Kossuthot formáló társadalmat, a Törvényhatósági Tudósítások már a társadalmat formáló Kossuthot mutatják be, ezáltal páratlan gazdag forrásanyagot szolgáltatva nemcsak Kossuth életpályája, hanem a reformellenzék kialakulása, és a korabeli politikai viszonyok kutatójának számára is. A fiatalkori iratok néhány darabja (így elsősorban a francia forradalom a forradalom általános szabályszerűségeinek megismerését is elősegítő kronológiája [8. sz.]; fordítása a lojális reformellenzék emberi típusait nem is nlvótlanul bemutató színműből [11. sz.]; az antikvitásra hivatkozó majdani szónoknak és publicistának a még az antikvitás eszményein felnőtt hallgatóság előtt oly hatásos fegyverül szolgáló görög és római jegyzetek és az aforizma-gyűjtemény [15., 18. sz.]) a Kossuthot formáló társadalom történeti és politikai tudatának forrásaira és formáira vetnek világot, és arra a folyamatra, mellyel az ifjú Kossuth e tudat saját számára felhasználható elemeiből válogatott. A Törvényhatósági Tudósítások közlése pedig újabb hatalmas lépést jelent számunkra, egyrészt a reformkori Magyarország politikai földrajzának, másrészt a polgárosodás az azt képviselő nemesség előtt álló konkrét problémáinak és eszközeinek, végül a polgárosodásért kiinduló harc személyeinek, — részben már 48 vezetőinek is — megismeréséhez. Mert a Tudósításokban már nemcsak az elmúlt országgyűlés most szűkebb pátriájukban tevékenykedő személyei vonulnak fel, hanem a következő évtizedben a megyékből meginduló fiatalok is; — a Tudósítások összeállításában érvényesülő átgondolt szelekció során az ország térképén felvillannak a reformpolitika gócai; — az ismertetett javaslatokban, vitatott problémákban pedig a polgári átalakulás minden eddiginél konkrétabban jelentkező problémái. Gócpontok, problémák és sze8*