Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete, 1917. november 25. / 87–10. o.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete. 1917. november 25 103 nom azt, hogy ennek a pártkongresszusnak egy hónappal ezelőtt kellett volna összeülni. Mun-, kasok! Akkor, amikor a pártvezetőség olyan érzékeny, amikor élesebben kritizálják az eljárást. Én nem törődöm az érzékenységükkel, és megállapítom azt, hogy a pártvezetőség nem tette meg azt a munkát, és nem teljesítette azt a kötelességét olyanformán, amiképpen azt teljesíteni kellett volna. Mit csinál a pártvezetőség, ami hathatósabb munkának volna nevezhető ezen visszás helyzet megszüntetésére? Semmi. Egyedüli látható munka a Haditerménynél van. A kenyér bér drága, még sem olyan elviselhetetlen, mint a többi cikk. A háború nyomorúságát érezzük és éljük három és fél esztendőn keresztül. Előterjesztettük ezt egy esztendővel ezelőtt is. A legutóbbi pártkongresszuson a pártvezetőség megbízásából, amikor a kongresszus befejeztetett, ideáik Garbai elvtárs és azt mondta, hogy sokkal más kritikát várt a pártgyűléstől (sic!), mint amit kapott. Engedelmet kérek, nem lehet beszélni kritikáról, mert idáig vártunk, hogy azok, akiket felemeltünk, akiket legokosabbaknak és legelőrelátóbbaknak tartottunk és fölemeltünk a legmagasabb pozícióra, azoktól vártuk azt a szót és irányelvet, mely elvezet bennünket azokra az utakra, melyeken haladnunk kell. Ezek nem tették meg mindeddig ezt és hogyha beszélgetünk a t. elvtársakkal, a főelvtársakat értem, akkor érezni kellett azt, hogy azt várják, hogy a tömeg vezesse őket.] < Engedelmet kérek, ha én'közkatona vagyok és benne vagyok abban a szakaszban, be vagyok osztva a szakaszba, akkor a szakaszvezető nem azt várja, hogy én a közember, vezessem, vagy megmondjam, hogy hová menjen, hanem én várom, hogy merre menjek. Forradalmi hadsereg nincs Magyarországon, nem akarja megcsinálni a pártvezetőség. A látszat ezt igazolja. Ha meg akarta volna csinálni, megcsinálta volna. Akkor, amikor a munkások tiltakoznak, tettekben akarna megnyilvánulni a tiltakozásuk az elviselhetetlen mizériák ellen, a mérhetetlen uzsora ellen, és a sok szenvedés megszüntetésére, a pártvezetőség azt mondja a vasmunkásoknak, hogy ti ne tiltakozzatok, mert nem csak vasmunkások vannak. Ha a pártgyűlés határoz valamely kérdésben, akkor az egész ország munkássága képviselve van és akkor nem csoportok, hanem az összesség fogja megcsinálni, amíg van remény, hogy a helyzetünk javul. Mit lehet tapasztalni munkástársaim? Azt lehet tapasztalni, hogy kaptunk két határozati javaslatot, amely kapta a cipő nélkül. Hogyha ezzel munkástársaim kimegyünk, le fognak dorongolni, munkabeszüntetés következik be.> [Nem tudom, ki lesz az az ember a pártvezetőségtől, vagy a csoda tudja honnan, aki meg tudja békíteni azt a tömeget. Akkor, amikor már az van hátra, hogy a korgó gyomor tanácsára hallgassunk és a télnek, a borzalmas hidegnek a tanácsára hallgassunk és hallgasson a tömeg, és ennek a hatása alatt cselekedjen, bizony nagyon súlyos munkája van a pártvezetőségnek. Ha egyes kijelentések hangzanak el a forradalomról, tapsvihar kíséri ezt. De egyetlenegy felszólalótól nem hallottam azt itten, mi történik akkor, ha ezek a határozati javaslatok, mint az egyesség a legutóbb a papírkosárba buknak? Pedig ez a papírkosárba fog kerülni, t. elvtársaim! Ezt már előre tudom, mert a gyakorlat igazol engem. Nem hallottam semmit, hogy mi fog bekövetkezni, ha ezt nem teljesítik. A javaslat követelései olyan tág fogalmak, és olyan tág keretet hagy maga mögött, hogy meg lehet csinálni 2 hét múlva és 6 hónap múlva. Ha határozati javaslatot akarnak benyújtani, kössük határidőhöz (Helyeslés). Akik ideküldtek bennünket, akiket a nyomorúság tettre kényszerít, ha számonkérik, hogy mit végeztünk ezen a tárgy gyűlésen, akkor a tömegnek megmondjuk: legyetek türelemmel, eddig rendezni kell a dolgokat! És ha nem, mi fogjuk kijátszani az utolsó kártyát. De hogy ha semmiséggel fognak odamenni a legnyomorgóbb hangulatba, le lesz dorongolva a pártvezetőség, fejetlenség lesz, ami káros, úgy a munkásságra, mint a hadseregre, káros mindenkire nézve. Engedelmet kérek akkor, amikor határozati javaslatot terjesztünk be, akkor azt határidőhöz kell kötni. Hogy ne lehessen rövid idő alatt megvalósítani, azt tagadom. Nagyon sok miniszteri rendeletet 24 óra alatt meg lehet csinálni. És ha 3 és fél esztendő alatt valamit nem tudtak megcsinálni, mert nem akarták, meg lehet csinálni 2 hét alatt, ha megígérik. Ha a benyújtandó határozati javaslatot határidőhöz kötjük, megmondhatjuk a munkásoknak, hogy addig legyenek türelemmel. (A kihagyott részben a felszólaló a betegsegélyezés és a hadisegélyezés hibáiról beszélt.) Meggyőződésem az, hogy ez a kormány nem ismeri a szervezett munkásság erejét, tudja azt, hogy szép szavakkal és ígéretekkél a tömeget bolonddá lehet tenni és nem csinálnak semmit. És ha rövid idő alatt gyökeres változás nem fog történni, akkor módja lesz a kormánynak meggyőződni arról a mérhetetlen elkeseredésről és erőről, melyet a szervezett és szervezetlen proletárság képvisel és a középosztály polgárságait is. (sic!) Mert ma nem csak a szervezett munkások, hanem mindenki morog a hadseregszállítókra és a munkások meg fogják unni nyo-