Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete, 1917. november 25. / 87–10. o.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete. 1917. november 25 101 ezen a világon volt. Mit adnak az urak, amit az övéknek neveznek? Kik tartják fenn az országot, kik vetik be? Az urak talán? Kik keresik a vasat és szenet? Az urak talán? Kik gyártják a muníciót, kinek csontja, kinek karja, kinek testrészei díszítik a gránáttölcsért? Az uraké talán? A vagyontalan tömegek húscafataí díszítik a határfalvakat, a lövészárkokat. Énnekem elvtársaim, röviden az a nézetem: amikor azt látjuk, hogy az urak önmaguknak mindent megengednek, ezzel szemben a munkások tömegének a legelemibb jogokat sem adják meg. A cselédkérdést úgy oldották meg, hogy arcképes igazolványt kell tenniök a könyvükbe; a szakegyesületeket: hogy csináljatok magatok, kérjétek a vezetőségtől, intézzétek magatok a saját sorsotokat, nem a hatóság, az osztályállam urai. Elrendelték, hogy a cseléd tartozik arcképes igazolvánnyal ellátni magát.] < Amikor a munkásnőegyesület befizetési csoportokat alakít, nem bírják az egyesületet helyiséghez juttatni. Ilyen szabadságunk van nekünk most. Az a véleményem, hogy össze kell szedni minden erőnket, és pokolba kergetni ezt a rendszert. Köztulajdonná tenni és igazságosan elosztani. Elvtársaim! Az én nézetem az, hogy amikor ilyen ridegen, ilyen Pató Pál módon bánnak velünk, mikor ilyen huza-vonával intézik az ügyeinket^ legkevesebb lehet az, hogy egy egyetlen hódító gondolattól áthatva nekünk kell a kezünkbe venni mindent, nekünk kell intézni a saját sorsunkat, ott is, ahol jogunkról van szó. Nem kérni, nem követelni, hanem egyszerűen elvenni kell. Elvenni és elfoglalni minden helyet, ahol eddig ellenünk csináltak mindent, a pokolba kell kergetni azokat, akik nem akarnak meghallgatni. Ne engedjük a fehér foltokat a mi lapjainkban! Nekünk kell odamenni és ítélkezni sorsunk felett, amíg a béke eljön. Ezzel a békével úgy vagyunk, mint a fronton levő szomjas katonák anekdotája. Két ellenséges lövészárok között volt egy kút. A katonák nem mertek kimenni, mert féltek, hogy lepuskázzák őket. Végre az egyik elszánta magát, kijött és ivott a kútból. Erre mindkét ellenséges lövészárok katonái odajönnék, isznak, anélkül hogy valami bántódásuk lenne. Így vagyunk mi a békével. Addig nem kapjuk meg, míg oda nem megyünk a béke kútjához, addig nem jön meg. Addig ameddig kérünk, követelünk, addig nem kapunk semmit. És ha az. elvtársak minket hívnak, ott leszünk, hisz nem ér az élet semmit, margarinnal kell élni, savanyú káposzta sincs már, akkor igazán nem ér az élet semmit. Elvtársaim, ismétlem szavaimat arra kérem a gyülekezetet, hogy olyképpen határozzon. > Miklós Móric (Újpest): Elálltam volna a szótól, de el akarom mondani elvtársaim, ami a mai túlfűtött hangulatban a véleményem. Űjpesti elvtársaink, az összes szakmák vezetősége gyűlést tartott és utasítást adott a kiküldöttének. <Az újpesti elvtársak azon a véleményen vannak, hogy ha az igazi demokráciáért áldozatot kell hozni, akkor a munkásság meghozza. Ha a választójogért áldozatot kell hozni, akkor hajlandók vagyunk lemondani olyan előnyökről, mely előnyöknek a kivívása későbbi időre hagyható. Ha érdemes a demokráciáért áldozatot hozni, ezeket az áldozatokat meghozzuk. Azonban t. Pártgyűlés, ez a kormány, amint azt az újpesti elvtársak a maguk bőrén tapasztalták, nem demokráciát hozott. Hozták azt a demokráciát: amikor a mi elvtársaink a gyárakban, a már meglevő szervezetük alapján a bérkövetelésért slkraszállottak, ekkor ez a kormány az elvtársakat bevonultatta. És akkor, amikor ezeket bevonultatták, ugyanaz a gyáros a maga millióira felnövekedett vagyona mellett még királyi kitüntetést kapott. Ugyanabban a gyárban, ahol a mi elvtársaink éjjel összejöttek, meglesték, amikor a munkásotthonból kijöttek és akkor családjuk értesítése nélkül elvitték őket a káderhez, vagy az ezredhez, akkor ez a demokrácia nekünk nem az, amelyet halogatnunk kell, ígérgetnünk kell ilyen gyalázatos kormány ellen, (sic!) Ügy látszik, t. elvtársak, amikor az orosz. forradalom nyomása alatt megmozdult az egész világ munkássága és megmozdult a magyar munkásság azért, hogy a maga rokontárgyú jogait kivívja, úgy látszik, hogy megmozdult Magyarországon is valami.> [És akkor a demokrácia jelszavával visszajöttek azok, akik már egyszer becsaptak bennünket. T. elvtársaim, visszajöttek azok, akik a főispáni székekben elhelyezték a maguk kreatúráit. A főispáni székekért, a pozícióért folyt a harc és a demokráciáról, mikor jóllaktak, megfeledkeztek. Amikor aztán már el volt intézve az országnak az elfoglalása, akkor rámutattak arra, hogy most már véglegesen be fognak rendezkedni a demokrácia végleges kitolására. Akkor jött Wekerle, az a vén politikai csődtömeggondnok, aki becsapott. Ez a kormány volt már egyszer, aki nekünk választójogot ígért. Ez volt az, amely nekünk választójogot nem adott, s amikor ez jött, akkor mi, elvtársaim, halogattunk és ma kérem november vége van, a gyönyörű szép májusi forradalomból, májusi küzdelemből az lett, hogy novemberben még nem tudjuk, hogy mikor fogja a 15-ös, vagy a 23-as, vagy 32-es bizottság a választójogot tárgyalni. Mit kell elvtársaink tárgyalni ezen a választójogon, amikor a választójogi blokk már megegyezett? Megegyeztek egy megfelelő választójogban, amelyből nem enged Vázsonyi, Károlyi és Batthyány, akkor mit kell ezen tanácskozni? Épp azért elvtársaim, az újpesti elvtársak azon az állásponton vannak, hogy ezért a választójogért, amely a háború előtt