Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári forrásanyag feltárása 97 véleményt, s cáfolja a hűbérrendszer magyarországi meglétét. A Disquisitio II. és III. András és IV. Béla hadviselésének megvilágítására a nobiles és servientes réteg azonossága mellett tör lándzsát. 1814—1816-ban, .ahhoz az állásponthoz híven, hogy a jelein közjogi kérdé­seiben csiak a történeti források alapos ismeretében szabad állásit foglalni, Ko­vachich két forráskiadványt is sajitó alá készít. A Codex juris exercitualis Hungáriáé decretalis szisztematikus rendben közli a hadügyre vonatkozó tör­vényeket, de nemcsak a Corpus Juris alapján, hanem felhasználva a Vestigia Coimikiorumban és kiegészítéseiben megjelent szövegeket, s az újonnan felku­tatott többi torvényszöveget is.* 8 A másik gyűjtemény, az Exercituatio Hun­garica monumentis diplomaticís retento et in ordinem systematicam disposito ipso illorum textu illustrata, ugyancsak a Vestigia Comitiorum és kiegészítései alapján az országgyűlésekhez kapcsolódó okiratokban található hadügyi vo­natkozásokat csoportosítja szisztematikus rendben. 89 E két publikáció-tervezet arra utal, hogy Kovaohich az évek folyamán, * talán a politikai változások folytán is, bizonytalanabbá vált történeti fejtege­tései értékét illetően, s megnyugtatóbbnak találta, ha a források szövegét saját nézetei hozzáfűzése nélkül teszi közzé. 1811-ben Örményi oirszágbíróhoz a Defensio patriae mellett intézett ajánlólevelében is hangoztatja ugyan a fel­dolgozott kérdés kényes voltát, s árunak szükségességét, hogy a vonatkozó tör­vények kódexe is napvilágot lásson, de ugyanakkor öntudattal jelenti íki, 'hogy az eddig elterjedt téves nézetekkel szemben ő helyesen és megbízhatóan dön­tötte el a problémákat. 100 A Codex juris exercitualishoz csatok, a nádorhoz intézett bevezető sorokban azonban már hangot ad azoknak a nehézségeknek, melyekkel munkája során szembetalálta magát. Helyes volt, írja, hogy a De­fansiio pátriáéit nem adták ki, mivel azóta is állandóan talál új forrásanyagot, ami a kérdést más megvilágításba helyezheti; egyébként is minden dolog, ami Magyarországon a közjoggal függ össze, igen sikamlós, hacsak nem akar valaki az igazságtól eltérni, vagy valamely pártot megsérteni. 101 Ezt a meggyőződését fejezi ki Kovachich néhány évvel később is egész küldetését illetően: vállalko­zása fő nehézségét az okozta, hogy a köz- és magánlevéltárakban való kutatás egyaránt kényes feladat: ha valaki ezekben megfordult, sohasem lehet mentes a gyanútól, hogy vétett a jóhiszeműség ellen. Emellett, alM közjoggal foglal­kozik, mintegy igazságot tesz a polgárok közössége és az államhatalom, között, melyek közül egyiket sem lehet megsérteni, s mégis ki kűlil mondani az igaz­ságot. Korábbi nyilatkozataival szemben Kovachich itt belátja, hogy a had­viselés vonatkozásában elsősorban nem történeti kérdésről van szó, hanem jogról és kötelességről. 102 98 OSzK. Kt. Fol. Lat. 3468. 287 fol. A bevezetés: ff. 6—7. A munka készítése közben József Miklós ad róla információt az országbírónak: a törvények szövegét Kovachich kommentálni is kívánja, úgy, hogy a terjedelem a Corpus Juris kétharmadát fogja kitenni. Nemcsak a hadügyre, hanem az alkotmány és közjog nagy területeire is fényt fog vetni. (K. J. M. levélmásolatai. 1. ff. 45 v —48. 1814. máj. 18.) OT OSzK. Kt. Quart. Lat. 2361. 50 fol. 108 OSzK. Fol. Lat. 3209. ff. 6—8. 101 OSzK. Fol. Lat. 3468. ff. 6—7. 102 OSzK. Fol. Lat. 3209. f. 10. 7 Levéltári Közlemények

Next

/
Thumbnails
Contents