Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején / 63–112. o.

<S4 V. Windisch Éva A Felvidék levéltárai mély benyomást 'gyakorolmiak Kovaohichra. Eperjes város szépen berendezett levéltárában (a három helyiség egyike piros, másika zöld, a harmadik kék installációval) az iratok is tökéletes rendben vannak: az akták fajaik s kibocsátási éviik szerint külön fascieulusokbam varainak elhelyezve, melyeikre kívül rájegyezták a címet és a darabszámot, s a fasciculusokait loculusokban tárolják. A kutatást generális regiszter könnyíti mag. Kovachich kijelenti, hogy a levéltár helyzete mindem várakozását felülmúlja.

55 Útja e szakaszán Kovachich a bártfai, lőcsei és eperjesi levéltárból óhajt eredeti, nem a városokat, haneim országos ügyöket illető iratokat szerezni az ország levéltárának; Bártfán az egyházban őrzött régiségeket a múzeumnak szeretné •megkapni. Szepes megye univerzitásához s Eperjes városához Kovachich emlékirattal fordul ez ügyben. A Szepes megyéhez intézettben tíz eredeti országgyűlési dekrétum s más közjogi iratok átadások kéri az Archivum Regni részére. Kérését a Corpus Juris új kiadásának készülésével (ehhez van szükség a dekrétumokra), az Archivum Regni megújítására vonatkozó törvények határozataival s politikai érvekkel támasztja alá, hangoztatva, hogy a nádor legfőbb jótéteményei közé tartozik az Arcihivum Regni ügyének felkarolása. Ez nemcsak az ország szabadságainaik, hanem az egész közjognak fegyvertára lesz; a nádor azonban nem érhet el semmit, ha nem támogatják. Cáfolja Kovachiem az átadás ellen felhozható érveket: ha a birtokosnak dicsőség és becsület, hogy éritékes iratokkal rendelkezik, akkor az Archivum Regni felállítása az egész ország dicsősége, mely előtt a .magámszempontoknak háttérbe- kell szorulniuk. Egyébként is, az ő okleveleik az Archivum Regnilben is a megye jóhí/rnevét emelik. Cáfolja Kovachich a szétszórt őrzés vélt előnyeit is. A vidéken őrzött levéltárak inkább ki vannak téve a háborús pusztításoknak, mint a fővárosi gyűjtemények, s a nagy gyűjteményeket őrzik a leggondosabban.

56 Lőcse és Eperjes késznek is mutatkoznak a kért anyag átadására; Lőcsén a városi bíró vállalja az országos érdekű iratok elkülönítését (ez 200 fasciculus lis .lenne), Eperjes a kamarától fog segítséget kérni az Lroitok regisztrálásához.

57 Kovaohidh első útjából 1811. január 21-én tér meg a fővárosba. Egy fasciculusna való kéziratot ad át Millernek, a Széchényi Könyvtár őrének, részben a bandériumokat illető anyagot, de az 15054 orákosi végzések hiteles átiratán kívül csak agyszerű másolatokat, valamint kortársak, nagyobbára felvidéki • tudósok 'munkáinak kéziratait (Genarsich műve Knayról, Podkoniczky Ádám a subsidiumoíkról, Szirmay a bandériumokról, Lelesz története, Mallyó Józseftói a széplaki apátság története).

58 Kisszeben város tanácsa utóbb küldi meg a kiválasztott iratok másolatait.

59 Néhány hónapos pihenés után 1811 júliusában Kovachich másodszor is elindul: most a Falvidék még nem látott levéltárainak falkutatására. Vácon átha55 Franciscus Paracelsus levéltáros levele. K. M. Gy. levelezése. 24. ff. 133—134. 1812. dec. 29. 56 Lőcsén, 1810. okt. 20. kelt irat. OSzK. Kt. Fol. Lat. 2356. ff. 284—287. 57 A lőcsei bíró azonban utóbb csak másolatban küld meg regalisokat. K. M. Gy. levelezése. 25. ff. 56—60, 76. 58 OL. Nádori levéltár. Musaei. 262, 267, 292/1811. — Kovachich megérkezéséről a Hazai és Külföldi Tudósítások is ír; úgy tudja, hogy Kovachich több eredeti diplomát és négyezernél több másolatot vagy kijegyzést hozott magával „mint a rakott méh". (1811. febr. 6., 11. sz). 59 OSzK. Kt. Fol. Lat. 1651. ff. 92—93.