Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - IRODALOM - Vörös Károly: Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában I–II. k. Budapest, 1966. / 351–355. o.

Irodalom 355 höz mindenütt egyformán jó technikai minőségű illusztrációs alapanyagot összeszedni, bizonyos dolgoknak akár ujrafényképeztetése árán is? E képek száma szerencsére nem túlságosan nagy, az Akadémiai Kiadó és Nyomda példamutatóan magas színvonalú munkájával készített kötetet azonban egyes pontokon határozottan nyomja. (Utalhatunk pl. a 74, 75, 85, 89, 147, 148, 196—198, 213, 231, 232, 247, 248, 267, 268, 302, 303, 470—472, 476, 477. sz. képekre; különösen feltűnő és sajnálatos a legegyszerűbben újrafelvételezhető tájképek ill. épületfotók helyenként rendkívül alacsony színvonala, pl, Visegrád, Diósgyőr, Bautzen képeinek esetén.) Nem hallgathatjuk el végül azt a megjegyzésünket, hogy véleményünk szerint a kor sajátosan a hazai viszonyokban gyökerező tárgyi emlékei esetén — elsősorban az öltözködés,. a mindennapi élet, a lószerszámok, a fegyverek stb. s részben az Ötvösség vonatkozásában is — indokolt lett volna az analógiák keresését Kelet-Európára is kiterjeszteni: a kor általános kelet-európai stílussajátosságai még a reneszánszot nálunk jóval későbben átvevő és zavartalanabbul fejleszteni képes lengyel és cseh reneszánszon is mindenütt kiütköznek, elsősorban ott, ahol a reneszánsz hazai stílust és életformát módosított. Balogh Jolán könyvét a történész-levéltáros elsősorban a téma teljes és komplex tárgyi, írott forrásszerű és bibliográfiai dokumentációjának kijáró tisztelettel és elismeréssel üdvözli: olyan munkaként, mely levéltári szakmai munkájához is sok gondolatot és helyenként hasznos konkrét segítséget is tud nyújtani. Nem hallgathatja el azonban igényét arra sem, hogy az e hatalmas dokumentációra ráépülő — s már csak ennek méreteinél fogva is a szoros művészettörténet keretein nyilván messze túlmutató — szintézist is belátható időn belül olvashassa. Vörös Károly 12* V