Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Föglein Antal: A vármegyei levéltárosi állás kialakulása / 32–62. o.

Föglein Antal: A vármegyei devéltárosi állás kialakulása 33 1, Mint tmár említettem, a közigazgatási teendők a XVIII. század közepétől -kezdve állandóan szaporodtak. A teendők egy része ugyan már aktaszerű vagy rövid úton való elintézést nyert: a körözések, a gonosztevőik (tmialefaotores) üldözése, katonai élelmezések, katonai szállítások nem kerültek külön tárgyalás alá; ezeket az lalispan maga azonnal továbbította és közölte a szolgabírákkail vagy a conTimiisisariusokkal. De minden érdamileges ügy a tközgyűlés elé ikerült, cs ennek előkészítése a notariátus dolga volt. Mihelyt királyi rendelet, helytartótanácsi leirat érkezett, az alispán azt átvéve azonnal bizalmasan közölte a főjegyzővel, hogy az az ügyet áttanulmányozhassa és a közgyűlésen való előadásra (referálás) a fogalmazványt elkészíthesse. A fontosabb ügyeket az alispán a főispánnal is közölte, hogy az a tekintélyesebb birtokosokkal, táblabírákkal előzetesen megbeszélhesse.

1 A főjegyző tehát már a közigazgatási ügymenet első fóruma. Hozzá kerül minden akta, s a notariatuson feljegyzik, csoportosítják cs anteaktákkal szerelik fel azokat. Hovatovább kevés lesz az első és a második (1773 óta engedélyezett) aljegyző is. Szaporodnak a scribák, a kancellisták — a „(megesküdt írók", a „rendszerint való írók", — jönnek már a napidíjasok, a „napszámos írók", az ingyen szolgáló gyakornok is. Külön egyénieket alkalmaznak már a beérkezett akták bejegyzésére, felszerelésére; a közgyűlési tárgyalás után ismét elhelyezendő és tovább megőrzendő akták kezelésére: kialakul a főjegyző felügyelete alatt a registratura, a folyó, tehát >az újabbkori akták kezelését végző hivatal. A folyó akták kezelése fontos lévén, a notariátus — kisebb ügymenetű vármegyékben segítség nélkül, nagyobb ügymenetűeknél segéderővel — csakis ezekkel foglalkozott. Amint már láttuk, kedvetlenül, örökös panasz között; de valahogyan mégis csak foglalkozott velük. De közben elhanyagolták a régi iratokat, az Archívumot. Láttuk, milyen nehezen, milyen keservesen történt a régi iratok rendezése és lajstromozása. Ez a nehézség, az örökös húzódozás a régi iratokkal való bajlódástól, amelynek nem utolsó oka vok az is, hogy e regi iratok miatt a székhelyen kellett maradni még az expeditio befejezése után Is,

2 nem lehetett a közgyűlések és a sedriák elvégzése után hazamenni a vidéki kúriába, a családhoz, a gazdaságba: mindez megérlelte a vármegyékben a igondolatot, hogy a levéltár gondozására, az iratok rendezésére és (lajstromozására külön tisztviselő kell. Ennék a külön tisztviselőnek az alkalmazása nem egyszerre kezdődött. Abaúj vármegye mára

XVIII. század legelején is alkalmazott 'ilyen egyént egy időre és esküt is tétetett le vele.

3 Ilyen külön, ideiglenes levéltári tisztviselő lehetett Wranovits Tamás, Gsongírád vármegyei főjegyző bátyja is, akiiről 1732-ben úgy történik említés, hogy akkor „Nyitra vármegyében levéltárnok volt".

4 Tudunk ilyen ideiglenes levéltári alkalmazottról Gömör vármegyében is. Mada1 Békés vm. 1752. okt. 23-i statútuma. Kolosváry Sándor—Óvári Kelemen: Corpus Statutorum Hungáriáé municipialium. Bp. 1885—1897. III. k. 381. 1. 2 Statútumok kényszerítették a nótáriusokat — így pl. Békés vármegye fent idézett statútuma is —, hogy a közgyűlés befejezte után mindaddig a székhelyen kell maradniok, amíg a közgyűlésen hozott határozatok, átiratok, levelezések el nem küldettek, tehát az „expeditio" be nem fejeztetett. 8 Abaúj vm. közgyűlési jegyzőkönyve 1707. 59. 1. Közli: Czobor Alfréd: Történelmi Közlemények Abaúj—Torna vármegye és Kassa múltjából 1910. 159. 1. 4 Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye története. Bp. 1896—1900. II. k. 18. 1. * 3 Levéltári Közlemények