Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Bognár Iván: A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete, 1917–1919 / 293–343. o.

A Népjóléti Minisztérium és a Népjóléti Népbiztosság szervezete 1917—1919 325 vést fogadjuk el helyesnek, akkor a 3. ügyosztállyal együtt összesen 17 tisztviselő ment át a Népjólétihez.

80 Feltehetőleg ugyanekkor került a népbiztosság felügyelete alá az Országos Gazdasági Munkáspénztár is. A pénztár tisztviselőinek létszáma 1918 elején 48 személy volt. A hivatal további sorsáról a június 24-én kiadott 56. M. N. N. sz. rendelet 7. §-a intézkedett, mely kimondja, hogy az O. G. M., mint nyugdíjés temetkezési segélyt biztosító intézet, működését a valamennyi munkásra kiterjedő kötelező aggkori és rokkantsági biztosítás elrendeléséig folytatja."

0 Hogy a katonai egészségügy mikor került át a M. N. N.-hez, erre vonatkozólag két különböző adatunk van. Az április 6-án kiadott 4. M. N. N. sz. rendelet szerint a népbiztosság átveszi a katonai egészségügyi igazgatást egész terjedelmében $ ezzel együtt az összes katonai egészségügyi intézetet. Madzsar (az egészségügyi főcsoport vezetője a Tanácsköztársaság alatt) viszont már a Tanácsköztársaság után, igazolási beadványának VIII. pontjában azt állítja, hogy a katonai egészségügyi osztály tényleges átvételére már közvetlenül a diktatúra kitörését megelőző napokban sor került (az osztály tagjai katonaorvosok voltak). A két időpont közti különbség kb. 3 hét. Ennyi valószínűleg kellett is ahhoz, hogy az osztály a katonai egészségügyi igazgatás átvételét megszervezze. Ha feltevésünk igaz, akkor a rendelet az átvétel befejezését és nem a kezdetét jelentette. Sajnos, az átvétel időpontjában fenálló létszámról sem a Tiszti Címtár, sem a meglevő iratanyag nem ad felvilágosítást; egy jóval későbbi, június 30-ról keltezett adat 37 főt említ. Úgy tűnhetnék, hogy a közel három havi Időköz esetleg elég jelentős változásokat idézhetett elő a foglalkoztatottak számában, mégis, ha meggondoljuk, hogy — Madzsar kijelentése szerint — az ott dolgozók mind katonaorvosok voltak, nem valószínű, hogy lényeges változás történt volna e téren. így hát a 37-es számot hitelesnek fogadhatjuk el. Lényegtelen, alig 1—2 főt kitevő nem szervezetszerű, hanem csupán egyéni átvételek voltak az időközben megszűnt Horvát Minisztériumból (Josipovich Kálmán fogalmazó, Mátok János segédhivatali főigazgató), valamint a Legjobb Állami Számvevőszéktől (Angyal Kálmán segédtitkár, később min. o. tanácsos a Népjólétinél, Horváth István fogalmazó stb.) összegezve az eddigieket a Belügyminisztériumtól kb 90 személy a Kereskedelmi Minisztériumtól kb 32 a Miniszterelnökségtől kb 87 a Földművelésügyi Minisztériumtól kb 17 a Hadügyminisztériumtól kb. 37 egyéb szervektől 7 összesen kb. 267 fő vétetett át. Ilyenformán 265—270-re tehetjük azoknak a személyeknek a számát, akik közvetlenül a népbiztosságnál nyertek alkalmazást. 89 Az 1928-as TC adatai alapján. » TK, 1919. jún. 25. (75. sz.)