Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.

272 Kubinyi András ///. A nemzetiségi és társadalmi réteghez tartozás hatása a házasságkötésekre A fentiekben ismertettük azoknak a patrícius-családoknak történetét és leszármazását, amelyekre a legtöbb adat maradt fenn. Már ezek az adatok is megengedik, hogy általánosító következtetéseket vonjunk le, ezt azonban mégis a teljes rendelkezésünkre álló anyag alapján végezzük el úgy, hogy az eddig nem tárgyalt családokra vonatkozó adatokat jegyzetben közöljük. Gazdasági és város belső életében betöltött szerepük alapján elsősorban a német patríciátussal kell foglalkoznunk. Házassági kapcsolataik alapján ez a réteg két csoportra osztható. A távolsági, elsősorban a posztókereskedelemben érdekeltekre egyrészt, (ők töltötték be az 1439-es mozgalom előtt döntő többségükben a tanácstagi helyeket) másrészt azoknak az iparágaknak néhány gazdag képviselőire, amelyek maguk is valamilyen formában érdekelve voltak a kereskedelemben. (Szabók, szűcsök, mészárosok, ötvösök, zsemlyesütő pékek.)

143 A két csoport között elég ritka ugyan a házassági kapcsolat, mégsem mondható a választóvonal egészen merevnek. Gondoljunk csak arra, hogy Harber Mátyás ötvös fia János feleségét a Gailsam-atyafiságból választja, és arra, hogy a Kirchhaimer-vők közt mindkét csoportba tartozó patríciusok előfordulnak. Kezdjük a távolsági kereskedő, elsősorban posztómetsző csoporttal. Külön szervezetük is volt, a Krisztus teste céh. Ismert elöljáróik zömét megtaláljuk a már ismertetett családok leszármazottai közt. (Stenczel, Rayd, Harber János, Mulner, vagy említhetjük Kochaim Joachimot, akire I. alább,) Egyetlen egy olyan Jagelló-kori német patrícius családot nem ismerünk, amelynek fiúági ősei már a Mátyás kor előtt Budán szerepet játszottak volna. Többségükben csak a hetvenes években kerülnek a fővárosba. A legkorábbiak közé tartoznak Kirchhaimer Bécsből és veje Wild Erfurtból. A hatvanas években költöztek ide. Nem sokkal később érkeztek a nürnbergi Mühlsteinek, míg a hetvenes évekre tehető már a regensburgi (ausztriai?) Pemfflingerek, a sankt—galleni Vogelweiderek, a pozsonyi Königsfelderek,

144 a magyaróvári Leissek,

143 végül a nürnbergi Halierek beköltözése. Ugyancsak a hetvenes években olvasunk először Harber Má1505. és 1510. tized.: Mondolás szh. — 1514 körül: Dl. 26 166. — 1519: Prot. Bud. 504—504. a. — 1493: Dl. 56 264. — Kubinyi András: A budai vár 94. — Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye főispánjai. Századok 25 (1891) 661. — Báncsay 1519-ben szabácsi bán és utána eltűnik. Prot. Bud". 262. lí3 Vö. Kubinyi: Budafelhévíz 149—158. m Königsfelder Lajos a XV. sz. közepén ötször volt bíró, négyszer polgármester Pozsonyban. (Madzsar Imre: Ernuszt János és háza Budán. Századok 52 (1918), 58—60.) •— Budán 1475-ben „providus concivis"-ként tűnik fel a különben Farkasnak is nevezett Königsfelder Miklós (Dl. 50 311), aki 1476-ban Ernuszt kincstartó kereskedelmi ügynöke {Zalai Oki. II. k. 606.). — A 90-es években a bányavárosokkal tart fenn kapcsolatot (Ol. Ft., Garamszentbenedeki konvent lt. 125. 26., 102. 43.). — 1497-ben már circumspectus, felesége Margit, fia Osvát (Esztergom Lad. 71. 2. 12.). Több háza volt Budán. — 1505-ben özvegyének a Kégler szőlőhegyen 531 köböl, 1510-ben ugyanott és Magasallján 431 köböl bora termett. Mindkét helyen Farkas vezetéknévvel fordul elő, amelyet talán házassága útján szerzett meg. Budán a XV. század közepén több Farkas nevű család élt, köztük a németpárti főbíró, Farkas Lászlóé [Mályusz: Budai Farkas László 155.). 145 A pozsonyi patrícius List Mihály unokatestvére volt Leiss András budai posztónyíró: ő rája bízta a pozsonyi a fiát, hogy tanítsa meg erre a mesterségre (1500: Pozsony, Prot. Test. 271. — A List-családra: Ortvay III. 416—17.). — Leisst 1489-ben „de Owar" néven budai