Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.

254 Kubinyi András is foglalkozott üzleti tevékenységgel: Márk Erdélyben bánya- és huszadbérleti vállalkozásba kezdett. Rokonságukat tekintve azonban ebben a korban a már említetteken kívül is feudális urakat találunk atyafiaik között. így rokonuk volt Johann Snaitpeck, Freiherr von Schönkirchen, Alsó-Ausztria kancellárja (— és az ő révén pl. Roggendorf tábornok is —). Budáról 1529 után el kellett menekülniük, itteni ingatlanaikat János király elfoglaltatta.

123 c) Vogelweider A német nyelvterület egyik legnagyobb vászonipari központja korszakunkban a svájci Sankt Gallen város volt. Az itteni egyik legjelentősebb kereskedőtársaság élén állott a XV. század utolsó negyedében Ludwig Vogelweider. A társaság 1474-től fordul elő a forrásokban, és Ludwig 1491-ben bekövetkezett halála után is kimutatható. 1507-ben Génuában említik. Egyébként a cég kereskedett Lyonban, Milánóban, Velencében, Lipcsében, Wittembergben és Nördlingenben is. Ludwig számára a svájciak 1484-ben magyar vámmentességet igényeltek. Ekkor azonban a család egyik tagja, Lénárt már Magyarországon élt, sőt budai polgárjogot is szerzett. 1478—79-ben a bártfai harmincad királytól kinevezett vezetője. Ügy látszik tehát, hogy a lengyel kereskedelmi útvonal már ekkor érdekelte. Rövidesen azonban sokkal jelentősebb személyiséggé nőtte ki magát. 1480 elején felmerül a neve a Frigyes császár és Mátyás király közti béketárgyalások irataiban. Kárt szenvedett a jelek szerint az osztrákoktól, és a magyar követek elégtételt akartak szerezni számára. Barátja volt Tettauernek, Mátyás zsoldoskapitányának (1482) és szorosabb kapcsolatban állott Stein Györggyel, Mátyás sziléziai helytartójával. Ekkor már több, mint 10 000 ft-tal tartozik neki a király. (1487). 1487—88ban bécsi házáról olvasunk. Bizonyára még bártfai harmincados korában építethette ki krakkói kapcsolatait. Ezekről a kapcsolatokról, különösen élete végéről több adat tanúskodik. Hol 5 tartozik krakkói kereskedőknek, hol azok neki. Két háza van Kassán is, és szolgálatában áll a tekintélyes kassai kereskedő, Grieger Péter. 1489. július 7 előtt halt meg. Foglalkozott könyvkiadással, és talán halála akadályozta meg egy kiadói vállalkozásának befejezését. 1491-ben unokaöccse Vogelweider (az oklevelekben különben állandóan Fogelweider) Sebestyén eladja a tőle örökölt budai főtéri házát öccsének Andrásnak. Lénárt ugyanis annak idején 1000 ft-ot vett fel Bakócz püspöktől, amelynek fejében missale-kat kellett volna kiadnia, ezeket azonban nem szállította le. Sebestyén, mint végrendeleti végrehajtó zsidókölcsönt vett fel, hogy megfizethesse az adósságot. Ezt a kamattal együtt 1300 ft-ra emelkedett kölcsönt azután öccse András fizette ki, és ezért átadja örökjogon a házat öccsének és annak feleségének, Borbálának. András maga a házra 800 ft kölcsönt vett fel 5%-os kamatra Pemfflingertől, hogy kifizethesse bátyja adósságát. Mindkét testvér circumspectus, patríciusnak számított. András úgy látszik Budán maradt. Ö lehetett az az ifjabb „Fogol Bathor", aki 1495-ben egy nyestbőr subát adott el a kincstárnak. 1513-ban még életben van, de 1525-ben már nem él. Időközben mégegyszer nősült, özvegyét, aki Mohácsot is túléli, Orsolyának hívták. Gyermeke úgy látszik nem volt. Bátyja, Sebestyén, a család lengyel orientációját folytatta. Krakkóban élt anyja, Hedvig, az idősebb Volgelweider Sebestyénnek, Lénárt öccsének özvegye. Sebestyén vette át Lénárt kassai ingatlanait is, és így ő reá hárult Lénárt többi adósságainak kifizetése is. Az ugyancsak krakkói Franz Bank a kassai Vogelweider vagyonon akarta behajtani Lénárt adósságát, és ezért a kassai tanács előtt perelte az új tulajdonost, az időközben polgártársává, krakkói kereskedővé lett Sebestyént, 1494—95-ben. Sebestyén azonban Litvániában tartózkodott, üzleti tevékenységét tehát nagyon kiterjesztette. A Sebestyén és András közti 149l-es budai házadásvételi szer123 L. a családra részletesebben Kubinyi: Mezőgazdaság ... 371—404, főleg 371—73. és az ott idézett források és irodalom. — Ott nem felhasznált anyag: János birtokaira és hajóira: Engel I. köt. 30. — Gyermekeire (Kristóf és Katalin az övéi voltak!) Archiv der Stadt Wien, Grundbücher 1/9 fol. 178. (Dr. Richard Perger szíves levélbeli közlése, amiért ezúton is hálás köszönetet mondunk.) — István halálára és feleségére: Takáts Sándor: Magyar nagyasszonyok, I. köt. 98—99. — Sebestyén halálára uo. — feleségére: Karl Wissgrill: Schauplatz des niederösterreichischen Iandsässigen Adels vom Herrn- und Ritter-Stande. Adler XIX—XX (Ztsch.), XVI—XVII (Jb) köt. 1890. 167. — Dorottyára Dr. Perger fent idézett bécsi telekkönyvi adata. — Anna uo. és Roderich Gooss: Die Siebenbürger Sachsen in der Planung deutscher Südostpolitik. Wien 1940. 385. o. 1090. j. — Orsolyára 1. uo. 386. o. 1096. j. — Az ifjabb János halála: uo. 385—86.