Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.

232 Kubinyi András Ha nem tesz prohibitiot, a végrendelet érvényes, bárki is az örökös.

31 Tehát ezek szerint városainkban az özvegyek, és a leánygyermekek a fiúkkal egyenlő arányban örökölnek, sőt közös szerzemény esetén az özvegy még többre is igényt tarthat.

32 Az özvegy ilyen mértékű örökösödési joga ellentétben állt a nemeseknél szokásos joggal, ahol az asszonynak hitbérigénye, esetleg haszonélvezeti joga volt.

33 Az özvegy és a leánygyermekek örökösödési joga az iparosságnál is megmutatkozott. Ismeretes, hogy a XV. század közepétől kezdve nálunk is megsokasodnak a legények mesterré válása megnehezítésének, a céhek családi monopóliummá válásának jelei.

34 Ennek nyomai kimutathatok a budai és pesti céheknél is. Mestereknek a mesterséghez értő fiai általában egyszerűen, díjfizetés nélkül juthattak be a céhbe, míg a mesterleányokat, vagy özvegyeket elvevő legények fél felvételi díjat fizettek.

35 A budai mészárosok céhlevele még külön előírja, hogy a mesterek leányai és özvegyei csak céhbeli legényhez, vagy mesterhez mehetnek hozzá, különben kizárják őket a mesterség gyakorlásából. Ezt annál is inkább fontos volt kimondani, mert a mester özvegye, ha erre anyagi ereje volt, férje halála után is megtarthatta a mészárszéket és saját nevén gyakorolhatta az ipart.

36 Tehát a budai és pesti iparosoknál lényegében azonos volt a helyzet, mint a Zatschek által ismertetett bécsieknél. Az örökösödési jog alapján még hozzátehetjük, hogy ez a kép a teljes polgárságra nézve érvényes volt. Egy idősebb, de örökséghez jutott özvegyasszony bizonyára könnyen kapott férjet, aki megörökölvén felesége első férje vagyonát, felvette annak a nevét. (Az örökös-leány férje ugyancsak felveszi az após nevét.) Persze, ilyen esetek ismeretében fel kell tételeznünk, hogy sok házasság gyermektelen maradt. Valóban, biztosan nem volt gyermeke a Kömlődyné—Kreus párnak, és valószínűleg nem volt a Pemf flingeraé—Gallinczer párnak. Más esetekben a házaspár valamelyik tagjának korossága miatt legfeljebb ha egy-két gyermek született. Ehhez számítva a bizonyára magas csecsemőhalandóságot, igazán nem csodálkozhatunk azon, ha a magyar fővárosban is kevés a törzsökös, és sok a bevándorolt lakos. Mindezt pontosan mutatják a statisztikai adatok, összeállítottuk azokat az adatokat, ahonnan az atya halála után életben maradt gyermekek számát lehet megállapítani. Azt is megpróbáltuk meghatározni, mennyi volt közöttük nagykorú.

37 31 Uo. 228—29. o., caput CXXXIII. — Vö. Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp. 1946. 372—73. 32 yg fimon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp. 1919.

6 395—99. 33 Uo. 350—51. 34 Szűcs 142. skk. 35 Vö. Pesti ácsok, kőművesek: 1482. Kovachich: Formuláé 448. — Budai magyar szabók: 1492. OL Ft. Tiszántúli ref. egyh. ker. It. 127. — A nagybányai szűcsöknek a budaiakét átvevő céhíevele: Dl. 18 325. — Fél mesterjogot biztosít a leányoknak, £11. özvegyeknek a pesti szabók, vargák és magyar tímárok céhlevele is: Kovachich: Formuláé 453—55, 474, 441—46. 36 Fővárosi Levéltár. 7—8. articulus. 37 A nagykorúságnál alapul vettük egyrészt Fügedi meghatározását (A 15. századi magyar arisztokrácia... i. m. 39—40. — az alsó határt, tehát az ügyvédvallást alkalmaztuk), másrészt azt a megfigyelésünket, hogy idősebb hajadon leányoknak is a domina címet adják meg, ezek szerint a puella kiskorúakra vonatkozik.