Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Bakács István: A missilis / 17–31. o.

A missilis 23 amelyek meghatározott formai kellékkel bírnak.

37 Végül a harmadik faja a levélnek az ún. Geschäftsbrief, amely inkább miagánügyirat, s legjobban a kereskedői levélben testesül meg. Egy akciót szolgál: az ügyfél az ügyvéddel, az adóhivatallal, gazdasági emberrel levelez: ezekben már nem érvényesül a magánikapcsalat és az érzelem. Még inkább jelentkezik ez*az érzalemimentesség, ha egy magánember hivatásszerűen nyilatkozik: a kereskedő üziletfelének, a bankár kliensének, vagy egy közfunkcionárius, mint magánember. A tudósok, írók, 'művészek, technikusok véleménycseréjét azonban a hivatásukba vágó kérdésekben is, Meisner —minthogy e levele^ egyéni jeljeget is visszatükröznek — a második csoportba sorolja. Ilyen előzmények után jelent meg 1960-ban a terminológiai szótár második kiadása, amely a levélről azt állapítja meg, hogy az a személyi gondolatok és érzelmek kifejezője,

38 a levelek fenti harmadik csoportja pedig, amely magánérdekből jött létre: kérvények, panaszok, felvilágosítások, nem nevezhetők levélnek, hanem magánügyiratmak. Ugyanakkor az ügyiratoikrál (aktákról) megállapítja, hogy azokhoz a „die privaten Geschäftsbrief und die privaten Dienstbriefe'-' azaz a hivatásbeli és szolgálati levelek is hozzátartoznak. E megminősítették. Hangsúlyozzuk azonban, ez nem jelenti azt, hogy minden nem lajstromozott levelet a szó szorosabb értelmében vett levélnek kell tekintenünk, amiként az annak idején nem lajstromozott iratok között is számos jogbiztosító jellegű akad. Az elmondottakból — úgy hisszük — eléggé világos, hogy már a XVIII. században a levél alaki kellékeivel rendelkező iratokat két csoportra osztották, s azokat, amelyek 'megőrzése a földesúri jog s annak gyakoriatn szempontjából fontos volt, az ítéletlevelekkel, a határjáró levelekkel, az liktatólevelekkel egyenértékűen „elküldött level"-nek nevezték, missilisnek, s így *s lajstromozták. Tekintettel arra, hogy a megkülönböztetés alapja nem volt szilárd, az akkor állapítás eredményeképpen azután a nemzetközi levéltári terminológia prominens műve, az 1964-ben megjelent Elzevir szótár szerint a levél tájékoztató jellegű irat, azonban az ügyiratok is lehetnek levélformájúak.

39 E megállapítások alapján nyilvánvaló, hogy a levéltárrendezések során a levél jellegzetes jegyeit magán viselő iratokból egyszerűen levél-gyűjtemény kialakítása túlhaladott álláspont, különösképpen azért, mert — miint mondottuk — egy-egy családi levéltáron belül ez a (gyűjtemény már eleve amúgy sem foglalja magában a levéltárban levő összes leveleket. Nagyon helytálló Endersnek az a megállapítása, hogy amiként az iratokat nem külső jegyek alapján csoportosítjuk, akként helytelen a leveleket formális szempontból együtt tartani.

40 Helytelen a nagybirtokos, a földesúr és alkalmazottja . közti gazdasági levelezést egyoldalúan, mint nyelvemléket, vagy pusztán mint „leve37 Meisner, Heinrich Otto: Allgemeine archivische Schriftgutkunde und Fragen der Archivwissenschaft. Archivalische Zeitschrift Bd. 54. (1958) 61. 1. 38 Meisner, Heinrieb Otto

—Leesch, Wolf gang: Grundzüge einer deutschen Archivterminologie. Archivmitteilungen 1960. 134. sk. 1. A levélről: 144. 1. Ismertetve: Levéltári Közlemények XXXIII. (1961) évf. 237. 1. 39 Elsevier's Lexicon of archive terminology. Amsterdam—London—New York 1964. 77. §. 40 Enders, Liselotte: Ordnungsprobleme bei Guts- und Familienarchiven in Brandenburgischen Landesarchiv Potsdam. Archivmitteilungen 1960. p. 104.