Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban / 227–291. o.

/ 228 ' Kubinyi András annak ellenére, hogy a családtörténeti kutatás nagy múltra tekinthet vissza nálunk, mégis szinte csak a feudális uralkodóosztály tagjainak genealógiáját kutatták. Pedig Szentpétery Imre több mint egy emberöltővel ezelőtt kijelentette már, „hogy a genealógia semmiképpen sem pusztán a nemesi rendre alkalmazott tudományág, s magától értetődő dolog, hogy a polgári, sőt parasztcsaládoknak genealógiai tanulmányokon alapuló története, ha erre mód van, a kor gazdasági- és társadalomtörténeti s egyéb viszonyainak megvilágosításához jelentősen hozzájárulhat.

3 Sajnos, Szentpétery megjegyzését eddig még kevesen fogadták meg.

4 Családtörténeti adatainkat a kettős főváros török előtti korszakából, 1470 és 1529 közöttről állítottuk össze. Mint látni fogjuk, a Jagello-kori patrícius családok zöme az 1470-es évektől kezdve tűnik fel. Az 1529-es évszámot pedig azért tartottuk indokoltnak, mert ekkor költözik el a városból a Budán közel három évszázadon át vezető szerepet játszott német lakosság döntő többsége. Nem annyira egyes családokat, mint inkább atyafiságokat, egymással összeházasodott rokoni csoportokat vizsgáltunk. A hat évtized alatt viszonylag kevés atyafiságra talátunk adatokat. A legjelentősebb atyafiságok leszármazását, egymással való összeköttetését fogjuk bemutatni, majd a többire vonatkozó adatok felhasználásával vonjuk le következtetéseinket. Elöljáróban azonban néhány módszertani kérdést is tisztáznunk kell. Ezekből részben már az eredményekre is következtethetünk, de rámutatnak azokra a korlátokra is, amelyek közé fejtegetéseinket szorítani kell. /. Családnevek) örökösödési jog, társadalmi rétegződés Sajnos, adataink a két város lakosságának csak elenyésző kisebbségére vonatkoznak. A plebejus rétegre, feltehetően a legszámosabbra, alig találunk genealógiailag értékesíthető adatot. Polgárkönyv, adóösszeírás nem maradt fenn, csak három, a szőlőbirtokosok egy részére vonatkozó bortizedlajstrom. Az oklevelekből általában csak az ingatlanbirtokosok neveit ismerjük meg. Királyi számadásokból, más városok levéltáraiban őrzött missilisekből iparosok és kereskedők neveit tudhatjuk meg. Az adatok tehát a patríciátusra és a középpolgárságra vonatkoznak, de köztük is kevés az, ahonnan családi kapcsolatokra következtethetünk. Kevés a forrás, így el kell tekintenünk olyan demográfiai elemzéstől, amelyeket a főpapság és a bárók viszonylatában Fügedi Erik végzett el.

5 Más problémák is adódnak. Sokszor lehetetlen egyes személyek azonosítása egymással. Többezer fővárosi lakosra vonatkozó adatok összeállítása után nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy ekkor itt még nem alakultak ki véglegesen a vezetéknevek, illetőleg az egyes polgárokat nem csak vezetéknevükön nevezték.

6 3 A magyar történetírás új útjai c. kötetben. (Bp. 1932

2

. 349.) 4 Szentpétery itt is példát mutatott: Adalékok a parasztcsaládok leszármazása és történeti kutatásának módszertanához. Turul 58—60 (1944—46), 14—19. — Surányi Bálint; Pozsonyi bíródinasztiák a XIII—XIV. században. Lt. Közi. 35 (1964), 173—186. — Kubinyi: Haller. — Mályusz Elemér: Budai Farkas László. 5 A XV. századi magyar püspökök. Történelmi Szemle 8 (1965), 477—98. — A 15. századi magyar arisztokrácia demográfiai viszonyai. Történeti Statisztikai Évkönyv 1963—64. Bp. 1965. 35—71. 6 Megjegyezzük, hogy ezzel módosítjuk a Századok 90 (1956), 478. oldalán Szűcs Jenővel szemben lefektetett álláspontunkat.