Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Komjáthy Miklós: I. Károly király állítólagos pecsétnyomója : oklevéltani és kormányzatttörténeti adalék / 207–226. o.

I. Károly király állítólagos pecsétnyomója 221 megillető királyságba Károly Róbertet. A hűség Károly uralkodása első két évtizedében állandóan visszatérő gondolata az oklevelek arengáinak. Nem egyszer a hűtlenség fogalmával szembeállítva. Hűség és hűtlenség a király és alattvalói viszonyának legjellemzőbb vonása. A „fidelitas" és „infidelitas" a XIV. század első negyede politikai frazeológiájának legjellegzetesebb kifejezése. E fogalompárt csak politikai értelemben használják okleveleink. Más összefüggésben még árnyalatnyi különbséggel sem bukkan fel. A hűség a király személyének szól; I. Károly uralkodásának első esztendeiből származó oklevelek soha sem beszélnek a korona iránti „fidelitas"-ról. A magyar urak túlnyomó nagy része uí. II. Vencel cseh királynak, IV. Béla leánya, Anna unokájának fiát, Vencelt választotta s koronáztatta 1301. augusztusában a szentnek s ősinek tartott koronával Székesfejérvárott királlyá. (A koronázást János kalocsai érsek végezte. A százados szokásnak ez a koronázás sem felelt meg mindenben. A szerint ui. az esztergomi érseknek kellett a szent koronát a király fejére tennie.) Vencel, mint magyar király László (1301—1305) néven adta ki okleveleit.

68 Időközben I. Károlynak, akit a pápa minden lehető módon támogatott, sikerült a magyar urak jórészét a maga oldalára állítania. VIII. Bonifác ismeretes, 1303. évi oklevelében a választással a leszármazás, mégpedig az Árpádoktól való közvetlenebb leszármazás jogát szegezte szembe.

67 II. Vencel cseh király féltette lassan magára maradó fiát, akit azután váratlanul megjelenvén Magyarországon, a ravasz módon megkaparintott koronával és a koronázási, egyéb jelvényekkel titokban hazavitt Prágába. Apja halála után III. Vencel (László volt magyar király) kiszolgáltatta a koronát a többi jelvénnyel együtt Ottó bajor hercegnek, akinek javára 1305. október 9-én ünnepélyes formában is lemondott a magyar trónról. Ottót (1305—1307.), IV. Béla második leányának, Erzsébetnek fiát Benedek veszprémi és Antal csanádi püspök koronázta királlyá Székesfejérvárott. (Ez a koronázás sem felelt meg mindenben a százados hagyományoknak, hisz a koronát nem az esztergomi érsek tette a király fejére.) Károlynak a trón felé vezető utat az tette teljesen szabaddá, hogy László erdélyi vajda 1307-ben elfogta Ottó királyt, aki a vajda feleségével rokonságban állott s aki most a vajda lányát akarta feleségül venni. (Ottónak sikerült ugyan megszöknie a fogságból, Magyarországot azonban örökre elhagyta, bár magyar királyi címét 1312-ben bekövetkezett haláláig viselte.)

68 Ezekben a bizonytalan időkben az alattvalói hűség valóban centrális politikai probléma volt s nem csoda, hogy a királyi adományok indoklásában, ha a dolgok alakulásához igazodó módosulásokkal is, állandóan ott szerepel I. Károly uralkodásának első két évtizede valamennyi privilegialisában. Nyilván, Ottó távozása tette lehetővé az 1307. október 10-i országgyűlésnek, Rákos mezején, Szent Péter egyháza mellett hozott határozatát ill. hűségnyilatkozatát, amelyet Csák nembeli Ugrin mester, Rátót nembeli Domonkos mester, Aba nembeli Omode, Borsa nembeli Kopasz nádor, Ákos nembeli István nádor, László 65 Alábbi összefoglalásomban csupán általánosságban idézem az okevelek adatait, amelyeket fentebb aprólékosan vettem számba. 6(5 Sajátos módon, történetírásunk mégsem V. Lászlóként, hanem Vencelként tartja nyilván. 67 „electio... minus legitima, immo prorsus inutilis esse videtur... regnum ipsum Ungariae successionis iure provenit, electionis arbitrio non defertur." Deér i. m. 218. 1. 68 Deér i. m. 219. 1.