Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Komjáthy Miklós: I. Károly király állítólagos pecsétnyomója : oklevéltani és kormányzatttörténeti adalék / 207–226. o.

210 Komjáthy Miklós véllel tehát éppen a fordítottja történt annak, amit Gárdonyi az 1324. január 12-i oklevélről megállapított. Az utóbbi azt írja záradékában, hogy „apposicione növi et anno presenti autenticati sigilli" erősítették meg. Gárdonyi szerint

14

, nyilván még 1323-ban, az új pecsét vésetésének esztendejében fogalmazták, de ténylegesen csak 1324-ben adták ki az oklevelet. Az 1323. január 3-ra datált privilegialist pedig minden bizonnyal még 1323-ban fogalmazták s ennek megfelelően írták be az évet is. A napi dátumot, amely valószínűleg a következő évre maradt megpecsételés időpontját örökítette meg, később, már az új év elején, utólag írták be, s mint annyi más esetben, most sem vévén észre a napi és évi dátum közti ellentmondást. E szerint az új pecséttel kibocsátott első privilegiálisok a következők: 1323. február 16. (Dl. 2071), 1323. február 17-ről két oklevél (Dl. 1900. és Dl. 2143.) és 1323. február 26. (Dl. 2077.). Ezeknek az újpecsétes okleveleknek zárórésze kivétel nélkül tartalmazza az udvar egyházi és világi méltóságainak névsorát, amint az már a XIII. században kialakult s amely méltóságnévsor I. Károly uralkodása első két évtizedének privilegialisaiból hiányzott. Mit tudunk ez utóbbi, 1301 és 1322 közötti oklevelekre függesztett pecsétek typariumáról? I. Lajos király 1364 és 1368 között, mint ismeretes, az addigi kancelláriai gyakorlattól eltérően nem átírás formájában erősítette meg a valami okból megerősítést igénylő okleveleket, hanem az oklevél alsó részére vezettette rá a megerősítési sorokat, amelyek alá, a régi pecsét mellé függesztette az akkor használt pecsétjét. Ez a megerősítési mód csak a saját első pecsétjével, valamint I. Károly első és második pecsétjével ellátott privilegialisokra szorítkozott. A ránk maradt, sajátos megerősítési záradékok szinte szó szerint megegyeznek s egybehangzóan mondják el, mi lett a sorsa I. Károly király első pecsétnyomójának.

15 E szerint a király koronázásakor vésetett, első pecsétjével „plurime infidelitates perpetrate extiterunt" s ezért azt össze kellett törni, meg kellett semmisíteni. Gárdonyi Albert I. Lajos oklevélmegerősítő záradékának e kitételét, hogy ti. sok hűtlenséget követtek el I. Károly király első pecsétnyomójával s hogy azt ezért kellett megsemmisíteni, diplomatikai értelemben veszi.

16 Egyetlen, e pecséttel megerősíett hamis oklevelet sem ismer ugyan, mégis kétségtelennek tartja, hogy I. Károly uralkodásának első, zavaros esztendeiben könnyen koholhattak okleveleket. Én sem találtam I. Károly első pecsétjével megerősített, hamis oklevelet. (Egyetlen egy, alább részletesen ismertetendő, nem éppen kifogástalan oklevél kivételével.) Joggal merülhet fel tehát a kérdés, vajon valóban diplomatikai értelemben vett „hűtlenséget" kell-e értenünk I. Lajos záradékának infidelitas-kitételén s vajon ezért volt-e szükség I. Károly első pecsétnyomójának megsemmisítésére, s vajon valóban megsemmisítették-e azt? E kérdésekre nem egyszerű a válasz. Nem egyszerű, mert az oklevélhamisítást éppen a XIII. sz. vége óta politikai hűtlenségnek tekintették s a szerint is büntették.

17 De ** Gárdonyi i. m. 36. 1. 15 1. m. 34. 1. 16 I. m. 36. I. 17 Még nem számított ugyan nóta infidelitatis-nak az oklevélhamisltás Szent István korában, de a hamisítás fogalomkörébe eső bűntetteket már halállal büntették. — Első ízben III. András 1298. évi 79. tc.-e sorolja az oklevélhamisítást a hűtlenség bűntettei közé, I. Lajos 1351. évi 9. tc.-e az „exhibitio falsarum litterarum"-ot a hatalmaskodás, hamis tanúzás s más