Levéltári Közlemények, 37. (1966)
Levéltári Közlemények, 37. (1966) 2. - Ember Győző: A Magyar Országos Levéltár ötéves terve, 1966–1970 / 179–206. o.
A Magyar Országos Levéltár ötéves terve 1966—1970 201 dasági hivatalunk adminisztratív dolgozóinak a létszámát 2-ről 3-ra kell emelnünk, hogy az ügyvitel zátonyra ne fusson. Sajnálatos, hogy ezt csak a levéltári munkák rovására tehetjük meg. XI. Szabadság A szabadságok megtervezésénél az évi rendes szabadságon kívül az előre látható tanulmányi szabadságot vettük figyelembe. XII. Egyéb Amennyiben az előre látható volt, a tervezésnél tekintettel voltunk az egyéb, a levéltári munkával össze nem függő szabadságokra is. (UNESCO-megbizatás, népi ülnökseg, súlyosabb betegség.) Egyik dolgozónk másodállását is figyelembe vettük. Távolabbi jövő ötéves tervünkből kibontakoznak az 1970 utáni évek, sőt ötévek főfeladatainak a körvonalai is. Miután egész anyagunkat középszintig rendeztük, mintaállványoztuk és raktári jelzeteltük, továbbá elkészítettük hozzá a megfelelő középszintű segédleteket: az áttekintő raktári jegyzékeket vagy repertóriumokat, valamint az I. osztályon befejeztük az ismertetőleltározást, tovább kell mennünk azon az úton, amelyen az első lépéseket már 1966 előtt megtettük. Anyagunknak azt a részét, amely nem kielégítően tárgyilag tagolt és nincsenek hozzá megfelelő darabszintű segédletek — amennyiben történeti forrásértéke jelentős és mennyisége nem kicsiny — vagy középszinten át-, illetve továbbrendezzük, vagy pedig darabszintű segédletet készítünk hozzá. Kivételes esetekben az át- vagy továbbrendezés mellett egyben darabszintű segédletet is készítünk. A darabszintű segédlet ugyancsak kivételes esetekben többféle is lehet. E munkákkal egyidőben hozzáfoghatunk már a tematikai segédletek készítéséhez, amelyeket teljessé azonban csak a középszintű tárgyi át- vagy továbbrendezés és a darabszintű segédletkészítés befejeztével tehetünk. Elvégzésre vár azután — amit eddig tudatosan mellőztünk és még mostani ötéves tervünkben is mellőzünk — 1867 utáni, sőt egyes esetekben még régebbi anyagunknak immár nem a rendezéssel egybekötött, hanem külön e céllal végzett selejtezése. El kell majd végeznünk, amit eddig ugyancsak tudatosan mellőztünk, egész anyagunknak levéltári jelzetelését is. E munkák részben még anyagunk biztonságát szolgálják, miként műhelyeink tevékenysége és a külső anyaggal kapcsolatos feladatok, egyre inkább előtérbe kerül azonban anyagunk minél könnyebben és minél sokoldalúbban használhatóvá, hozzáférhetővé tétele, aminek érdekében kiadványainkat is készítjük. Soká jön még el az az idő, de a fejlődés afelé halad, amikor az Országos Levéltár — megalakulván az ország felszabadulás utáni új, általános központi állami levéltára — történeti levéltár, anyaga megfelelően rendezett, selejtezett és segédletekkel ellátott lesz, dolgozóira pedig csak az a feladat vár, hogy a kutatókat kiszolgálják, aktákat intézzenek és kiadványokat készítsenek. Vagyis a fejlődés elvezessen öda, ahol már egyszer tartottunk. Mert 1934-ben, amikor ál-