Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - KRÓNIKA - Ember Győző: Jánossy Dénes (1891–1966) / 174

174 Krónika JÄNOSSY DÉNES 1891—1966 1966 januárjában távozott az élők sorából Jánossy Dénes, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főigazgatója. 1891-ben született Baján, ahol 1909-ben érettségizett. A budapesti tudományegyetemen 1914-ben jogtudományi, 1916-ban pedig államtudományi doktorátust szerzett. Hivatali pályáját 1914-ben a budapesti központi járásbíróságon mint joggyakornok kezdte, rövidesen azonban katonai szolgálatra vonult be, 1915-ben hadnaggyá nevezték, ki. 1916-ban került az Országos Levéltárba mint gyakornok, miután a bécsi egyetemen latin paleográfiai tanfolyamot végzett. Hivatásul a levéltárosi pályát választotta, 1919-ben a kezelői, 1922-ben pedig a fogalmazói levéltári szakvizsgákat tette le. Gyorsan haladt előre a levéltárosi pályán, 1923-ban már országos levéltárnokká nevezték ki. 1926-ban és 1927-ben a New York-i Columbia egyetemen tanárképző előadásokat hallgatott. 1928-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba helyezték át mint miniszteri titkárt. Kezdeményezésére a minisztériumban új irattári rendszert vezettek be, amit róla is neveztek el. 1930-ban visszakerült az Országos Magyar Gyűjteményegyetem státuszába, de nem az Országos Levéltárhoz, hanem mint kormánymegbízott a bécsi levéltárakhoz, újra mint országos levéltárnok, de megtartva a miniszteri titkári, majd még 1930-ban elnyerve a miniszteri osztálytanácsosi címet. 1934-ben országos levéltári osztályigazgatóvá nevezték ki. 1936-ban tért vissza Bécsből az Országos Levéltárba, ahol 1941-ben elnyerte a levéltári igazgatói címet, majd 1942 februárjában, Herzog József halála után, az intézmény vezetője, főigazgatója lett. Ekkor már — 1940 óta — levelező tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Jánossy Dénest, mint annyi más levéltárost, a történészi érdeklődés vonzotta a levéltárba, ahol elsősorban kutatni kívánt. És kutatott is nemcsak a magyar, hanem az osztrák, a német, az olasz, a francia, az angol és az amerikai levéltárakban is. Érdeklődése az 1848 utáni politikai, elsősorban diplomáciai történeti kérdésekre irányult. Értékes tanulmányokat írt az 1849-i orosz intervencióról a magyar szabadságharcban, a monarchia és Szerbia viszonyának egyes kérdéseiről, a monarchia háborús felelősségéről, fő témája azonban a Kossuth emigráció története volt Angliában és Amerikában, 1851—52-ben. Erről írta élete fő művét, háromkötetes forráskiadványt a Fontes-sorozatban, bevezető tanulmánnyal, 1940 és 1948 között. A művet a kritika általános elismeréssel fogadta. Folytatását tervezte, további anyagot is gyűjtött, ennek közzétételére azonban már nem került sor. Jánossy Dénes nehéz időben, a második világháború éveiben és a felszabadulást követő első esztendőkben volt az Országos Levéltár vezetője. 1945 nyarán a Magyar Nemzeti Múzeum elnökévé is kinevezték, de továbbra is az Országos Levéltár főigazgatója maradt. Amikor 1942-ben a vezetést átvette, célul tűzte ki a levéltári munkák szervezettebbé tételét és fokozását. Központosította a kutató és kölcsönző szolgálatot. Rendeztette az erdélyi országos központi szervek levéltárait. Fő érdeme azonban az volt, hogy 1944-ben megakadályozta a levéltári anyag nyugatra hurcolását, az ostrom alatt pedig — beköltözve az épületbe — nagyobb arányú pusztulását. A felszabadulás után nyomban elindította az újjáépítési munkálatokat, amelyek 1949-ben történt nyugdíjazásáig a fő feladatot jelentették. Gondolt a levéltár technikai fejlesztésére is. A fotoműhely nagyarányú fejlődését ő indította el. Nagy műveltségű, szívélyes modorú ember volt, aki munkatársai fejlődését segítette, gondjaikban osztozott, megnyerte tiszteletüket és szeretetüket, amit halála után is megőriznek. Ember Győző