Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - IRODALOM - Bakács István: Történeti statisztikai évkönyv 1963–1964. (Történeti statisztikai kötetetk) Budapest, 1965. / 154–156. o.

156 Irodalom résükben különbözniük kellene az^ annak idején közreadott Történeti Statisztikai Közlemé* nyékétől. Az Évkönyvek egy-egy kötete központi kérdésévé a történeti statisztikának meghatározott ágát vagy módszerét kellene állítani. Jelen formában — különösen, ha két évfolyamot vonnak össze — a kötet sajnálatosan azt a benyomást kelti, hogy hosszú időre volt szükség a tanulmányok összegyűjtésére, ami történeti statisztikai irodalmunk nagyfokú stagnálására enged következtetni. Ha ugyanis a szerkesztő bizottság előre meghatározott témákra kérne fel szerzőket, akkor teljesen érthetővé válnék a nagy időközökben történő megjelenés. Épp az Évkönyvek tanulmányai bizonyítják azonban, hogy nemcsak kutatókban nincsen hiány, hanem új témákban és módszerekben sem. Tény, hogy még mindig vannak a történeti statisztikának olyan forrásai, amelyek ismertetését közel tíz esztendővel A történeti statisztika forrásai c. mű megjelenése után is hiányoljuk: így gondolunk a megyei dicalis összeírásokra, a török defterekre, az egyes megyékben már a XVIII. század közepén végrehajtott összeírásokra stb., s kétségtelennek látjuk, hogy a statisztika matematikai módszereiről is össze lehetne állítani egy kötetet (amit épp a jelen kötetben Acsády, Dányi és Perjés tanulmánya bizonyít). Ennek aktualitását nem befolyásolja, hogy a Statisztikai Hivatal Könyvtára épp az 1966. év folyamán tanfolyamot indít e módszerek ismertetésére, minthogy a történeti statisztika iránt, érdeklődők kétségtelenül szívesen vennének és forgatnának egy ilyen kötetet. (Esetleg az említett tanfolyam anyagát lehetne egy kötetben közrebocsátani.) Másik megjegyzésünk, hogy több mint szépséghiba a szabad királyi városok névsorának a 105. és 115. lapon egymástól eltérő közlése: Dányi és David egyaránt rangsorolták a városokat s a két egymástól eltérő névsor meggyengíti a következtetések megbízhatóságát. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy megjegyzéseink egyáltalában nem csökkentik az ismertetett tanulmányok értékét, nem csökkentik az Évkönyv jelentőségét: soraink kizárólag a szerkesztés alapelveinek hiányára kívántak rámutatni. Nyilvánvaló persze, hogy ha az Évkönyvek csak meghatározott tematikát ölelnének fel, gondoskodni kellene az elkészülő, vagy elkészült különböző egyéb történetstatisztikai tanulmányok publikálási lehetőségéről. E tanulmányok azonban — úgy hisszük — a levéltári, statisztikai és történeti szakfolyóiratokban is helyet kaphatnának és az Évkönyvek csupán ezek bibliográfiáját — akár ismertetését is — közölnék. Bakács István