Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - IRODALOM - Balogh István: Földreform 1945. Tanulmány és dokumentumgyűjtemény. Budapest, 1965. / 151–154. o.

Irodalom 15t Végeredményben azonban az 1530—1900 közötti 370 év alatt a legnagyobb papírfogyasztónak végig az igazgatás bizonyult, melynek papírszükséglete a kulturálisénak több mint kilencszerese, a kulturális viszont a civilizációsénak még így is háromszorosa. Szerző nagy nyomatékkal hangsúlyozza ugyan, hogy mindezen adatai a maguk számszerűségében csak erősen hozzávetőlegesek és jórészt csupán részletszámítások továbbkövetkeztetésein alapulnak, — hangsúlyozza azonban azt is, hogy az így kialakult arányokat és főleg a belőlük kibontakozó fejlődési tendenciákat alapjában így is helyeseknek tartja. S ha magunk részéről szerző helyszűke folytán csupán erősen összevont, csupán a végeredményeket s csupán sommásan kimutató ilyetén számításainak és következtetéseinek részletes bizonyító anyagát is szívesen látnók, Bogdán ilyen számításokra első ízben vállalkozó kísérletének és már csak az általános hazai igazgatástörténet és a levéltári anyag mennyiségi adataiból tágabb következtetéseket is levonni képes módszerének jelentőségét mindenképpen nagyra értékeljük. Alkalmas kiindulópontja lehet ez ugyanis egy olyan kutatási irányzatnak, mely most már az ő szükségképpeni sommás állításait az egyes részterületek analitikus vizsgálatával fejlesztve tovább, segíthet az egyes hazai intézmények és igazgatási ágazatok a hazai írásbeliség és művelődés történetében vitt jelentőségét is megvilágítani. Végül Bogdán munkájának egy harmadik, a levéltáros számára csupán közvetett, de nem kevésbé jelentős tanulságaképp, arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy ennek az önmagában nem túlságosan jelentős hazai iparágnak történetére vonatkozóan is, elsősorban levéltárainkból milyen rendkívül gazdag és többé-kevésbé rendszeres képet nyújtó forrásanyag gyűjthető össze. Kétségtelen, hogy ennek jelentős részét szolgáltatja az ügyvitel papírszükségletének beszerzésével kapcsolatos adatanyag, és emellett maga a levéltárakban fennmaradt papír is. De így is meglepő, hogy a szerzőre jellemző rendkívül alapos, minden számbajöhető levéltári anyagra s emellett a szakirodalomra és forráspublikációkra is kiterjedő gyűjtés végül ís milyen, a jegyzetek tanúsága szerint valóban imponáló gazdagságú forrásbázist eredményezett. Olyan tanulság ez, mely amellett, hogy felhívja a figyelmet levéltári anyagunk sokoldalú adatszolgáltató képességére, utal a benne végzendő kiterjedt és teljességre törekvő forrásfeltárás nagy lehetőségeire is: mindkét vonatkozásban újabb jó és követendő példát kínálva levéltári munkáink számára. Vörös Károly FÖLDREFORM 1945. TANULMÁNY ÉS DOKUMENTUMGYŰJTEMÉNY Budapest, 1965. 573 1. (A Levéltárak Országos Központja és a MTA Történettudományi Intézete) A terjedelmes kötet az alcím és 157—158. lapon közölt tájékoztató szerint két különböző, részletesebb tanulmányozás után elég laza kapcsolatban levő részből tevődik. össze. A kötet első harmadát M. Somlyai Magda hasonló tárgyról szóló dolgozata adja, a fentmaradó kétharmad rész a tulajdonképpeni dokumentumgyűjtemény. M. Somlyai Magda dolgozata több mint tíz éven át folytatott kutatásainak foglalata, a dokumentumgyűjteményt a LOK módszertani kollégiumának kiadványbizottsága állította össze az Országos Levéltárban és a 23 területi levéltárban őrzött iratokból. M. Somlyai Magda kutatásait már korábban megkezdette és lényegében a dokumentum gyűjtéstől függetlenül is folytatta, így tanuulmánya csak kis részletekben alapulhatott a közölt iratgyűjteményen, ennek következtében a két rész nem csak szerkesztéstechnikai szempontból, de bizonyos mértékben tartalmilag is eltér egymástól. Az eltérés nem lényegbevágó ugyan, de mégis észrevehető. A tanulmány három fejezete a földreform sorsát tárgyalja az 1944 októberétől kezdve — amikor az alig felszabadult országrészeken a földosztás követelése nyíltan is felhangzott —, 1946 májusáig terjedő időben. A korszakhatár lezárása indokolt is, mert azon év május 13-án jelent meg a törvény a „telepítésről és a földreform lezárásáról," amely nagyjából nyugvópontra juttatta a kérdés körül mind messzebb körökben hullámzó szenvedélyeket és hivatva lett volna a mezőgazdasági termelés folyamatosságához szükséges biztonságot is megadni. Mielőtt a tárgy részletesebb ismertetésére térne, a szerző vázlatos értékelést ad a múlt század végén fellángolt földosztó mozgalmak politikai vonatkozásairól, a Búza Barna-féle tervezetről, a Nagyatádi Szabó István-féle földreformról és foglalkozik a két világháború közötti ellenzéki pártok (a Szociáldemokrata és a Kisgazda Párt) földreformtervezeteivel is. A tanulmány két záró fejezete közül az egyik az újonnan földhözjuttatottak erőfeszítését vázolja