Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Sárközi Zoltán: Munkástanácsi jegyzőkönyvek a Magyar Tanácsköztársaság idejéből / 139–145. o.

MUNKÁSTANÁCSI JEGYZÖKÖNYVEK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉBŐL Közismert, hogy a Magyar Tanácsköztársaság gazdasági intézkedései közül a legjelentősebb a 20 munkásnál többet foglalkoztató ipari, bánya- és közlekedési üzemek köztulajdonba vétele volt. A vonatkozó rendelet 1919. március 26-án látott napvilágot

1 s ezzel győzelmes befejezést nyert a munkások hónapok óta tartó gyárfoglaló mozgalma. A köztulajdonba vett üzemek élére a szociális termelés népbiztossága termelési biztosokat nevezett ki, akik mellett a százat meg nem haladó létszámú vállalatoknál 3, a 100—500 munkást foglalkoztató gyáraknál 5, ezen felül pedig 7 tagú ellenőrző munkástanácsok működtek. E munkástanácsok tagjait a munkások titkos szavazással választották meg. A rendelet szerint a termelési biztos az üzemben a proletárság összességét képviselte, ő volt az üzem vezetője, míg az ellenőrző munkástanács feladata a „proletár munkafegyelem megteremtése, a dolgozó nép tulajdonának védelme és a termelő munka ellenőrzése" volt.

2 Az ellenőrző munkástanácsok irataiból — a szerv forradalmi jellegéből következő nagyobb mérvű pusztítások miatt — alig maradt épségben valami. Eddig egyedül a Salgótarjáni Acélgyár munkástanácsi jegyzőkönyveinek fennmaradásáról tudtunk.

3 Éppen ezért fokozott figyelmet érdemelnek az alább bemutatandó munkástanácsi jegyzőkönyvek, melyek legújabban a Feltén és Guilleaume Kábel-, Sodrony- és Sodronykötélgyár Rt. budapesti gyárának iratai közül kerültek elő. A vállalat abból a kábelgyáracskából nőtt ki, melyet 1891-ben a bécsi Jacottet Ágoston az V. kerületi Vizafogón alapított meg. 1893-ban a Feltén és Guilleaume cég megvásárolta ezt, s létrehozta budapesti leányvállalatát. 1913-ban a terjeszkedési lehetőségek kolátozottsága miatt az egyre erősödő gyárat mai helyére, a Budafoki út 60. szám alá telepítették át. A vállalkozás már ebben a korban is az ország legjelentősebb, 300 munkásnál ugyan alig valamivel több személyt foglalkoztató, de a nagyrészt külföldi részvénytulajdonosoknak busás extraprofitokat hozó kábelgyára volt.

4 E munkástanácsi jegyzőkönyveket általában 2—5 személy írta alá. A legteljesebbnek látszó névsor szerint a következők: Huppan elnök,

5 Major István, Sztojsics Vilmos, Füzy Géza és Müller János. Sok jegyzőkönyvön szerepel a termelési biztosnak: Schweiner Károlynak és a jegyzőkönyveket vezető Wels Irmának a neve is. E munkástanács az adott körülmények között a rendeletben meghatározott kereteken jóval túlmenő tevékenységet fejtett ki. Ismeretes, hogy a több éves háború és a katonai összeomlás következtében, a forradalom és az ország már jelentős területeire kiterjedő idegen megszállás közepette mennyire leromlott a magyarországi gazdasági élet. A Magyar Tanácsköztársaság szinte a csőd szélén álló termelő apparátust vett át a burzsoáziától. Az üzemek nagy része az antant által továbbra is fenntartott blokád miatt súlyos nyersanyaghiánnyal küzdött. Mindezeket a bajokat az élelmiszerek 1 Tanácsköztársaság. 1919. március 27. A Forradalmi Kormányzótanács IX. számú rendelete. 2 Uo. és Magyarország története. Bp. 1964. II. kötet 322—323. 1. Megelőzően 1919. febr. 11-én jelent meg az 1071/1919. M. E. sz. rendelet az „üzemi választmányokról". E választmányok azonban még magántulajdoni keretek közt működtek és sokban emlékeztetnek az 1945 után életre hívott üzemi bizottságokra. L. Budapesti Közlöny 1919. febr. 11. 3 Párttörténeti Intézet Archívuma. Tagyob—2—10. 4 L. erre a „kábelgyártásunk 75 éve 1891—1966" című kiadvány (Bp. 1966) 95—113. lapjait. 5 1919. április 10-én elnöki minőségben kivételesen Buda Jenő írta alá a jegyzőkönyvet.