Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Prokopp Gyula: Az esztergomi prímási levéltár XV. századi leltára / 113–138. o.

FORRÁSKÖZLÉS AZ ESZTERGOMI PRIMÁSI LEVÉLTÁR XV. SZÁZADI LELTÁRA A prímási levéltárnak Batthyány József érseksége idejében (1776—1799) történt rendezése alkalmával az úgynevezett világi levéltár

1 „Acta radicalia" című iratsorozatának „P" jelű osztályába 25. sorszám alatt vették fel azt az oklevél-lajstromot, amelyet így említ az egyidejűleg készült elenchus: „Antiqua quaedam specificatio litteralium instrumentorum archiepiscopatum respicientium". Kemp Mihály kanonok, aki az 1828—1841. években volt a levéltár őre, hozzátoldotta a fenti szöveghez: „ex tempore D. Sigismundi regis." Ez a jegyzék ugyanis keltezetlen, de a benne felsorolt oklevelek között a legkésőbbiek Zsigmond király korából valók, 1417-ig bezárólag. A Batthyány-kori rendezés pirostintás jelzetén kívül más jelzet nincs a lajstromon. Ezt azért említjük meg, mert a levéltárnak többi oklevelén a korábbi lajstromozások jelzetei is megtalálhatók. Ügy látszik tehát, hogy a Batthyány-féle rendezést megelőző számbavételek alkalmával figyelmen kívül hagyták ezt a lajstromot, mint amely nem tulajdonképpeni oklevél, és amelyen egyébként is túlhaladt már az idő. így bizonyára a levéltár limbusában maradt ez a jegyzék egészen Batthyány József koráig. Ez a limbussors lehet a magyarázata annak, hogy három helyen is, ahol erre hely kínálkozott, íráspróba nyomát látjuk a szöveg között. Ez íráspróbák közül az első csak egyetlen szóból áll és vagy egykorú a jegyzékkel, vagy későbbi, de régieskedő írás. A két utóbbi íráspróba ki van törölve, kvarcfénynél is csak hiányosan olvashatók, és egyik sem tehető korábbra a XVII. századnál. A jegyzék anyaga 57X32 cm méretű, hosszában kétrét összehajtott hártya. Az összehajtás által nyert négy oldalt — baloldalt mintegy 2 cm lapszélt hagyva — végig elfoglalja a szöveg. A tinta színe, a sorok sűrűsége, a vonalak vastagsága ismételten változik, előfordul a nevek eltérő írásmódja (pl. Nayrhid — Nyarhid, Tardas — Thardas) és rövidítése (pl. S. a többnyire kiírt Sigismundus név helyett); az egyes tételek „Item" kezdőszavát a scriptor hol kiírja, hol rövidíti, stb. — de mindezek ellenére a szöveg túlnyomó része (1—198. szám) mégis egy kéz írásának látszik. Az eltérések okát leginkább az írótoll frissen metszett, vagy kopottabb voltában, valamint a munkának ismételt megszakításában és újrakezdésében kell keresnünk. A 199—201. számú tételeket egy másik, a 202—207. számú tételeket pedig egy harmadik kéz írásának tartjuk. A lajstrom négy csoportba sorozta az okleveleket, mégpedig az elhelyezésükre szolgált ladulák sorrendje szerint: az első ladulában voltak az 1—62. számú, a másodikban a 63—107. számú, a harmadikban a 108—171. számú, a negyedikben pedig a 172—207. számú oklevelek. Valószínű, hogy az okleveleknek a ladulákban való elhelyezése és a lajstrom készítése egyidejűleg történt. Érre mutat, hogy a lajstromozó az egyes ladulákban elhelyezett oklevelek felsorolása után üres helyet hagyott a később előkerülő és az illető ladulába sorozandó oklevelek feljegyzésére. Az egyik ilyen helyen, — az első és a második ladula tartalmának felsorolása 1 A most ismertetett lajstrom és a Batthyány-féle levéltárrendezés közti időből csak a Forgách, Kollonics és Eszterházy prímások idejében történt levéltárrendezések elenchusai maradtak reánk. Ezek szerint az oklevelek capsákban voltak elhelyezve, amelyeket betűkkel, illetőleg számokkal jelöltek. Az okleveleknek a capsákba való besorolásánál észrevehető többkevesebb törekvés arra, hogy a rokon oklevelek ugyanegy capsába kerüljenek, de az egyházkormányzatra vonatkzó oklevelek nincsenek elválasztva az egyéb tárgyú oklevelektől, a capsák jelzése megszakítás nélkül halad az abc, illetőleg a számsor rendjében. A Batthyány-féle rendezés azonban két csoportra osztotta a levéltár anyagát: az Archívum eccíesiasticum-ba kerültek az egyházkormányzatra vonatkozó iratok, még pedig az 1776 előttiek az Archívum ecclesiasticum vetus-ba (rövidítve AEV), — minden egyéb irat viszont az Archivum saeculare-ban talált helyet. Ennek a „világi" levéltárnak egyik része az „Acta radicalia". (Rövidítve AR.) 8 Levéltári Közlemények