Levéltári Közlemények, 37. (1966)

Levéltári Közlemények, 37. (1966) 1. - Szedő Antal: Levéltári filmezés / 3–16. o.

A levéltári filmezés 9 esztergomi érsek, később egri püspök nagy értékű levéltárának mikrofilmjeit aModenái Állami Levéltártól. Ezektől a nagyarányú, nemzetközi méretekben folyó, kiegészítő mikrofilmezésektől meg kell különböztetni az egyes országokon belül, egyes levéltárak között lebonyolódó kiegészítő .mikrofilmezéseiket és méginkább az egyes kutatók által egyes témáikra készíttetett mikrofilmeket. Ez utóbbit nyomatékosan és helyesen a koblenzi Bundesarchivtól és a Szovjetunióból érkezett információ értékeli, rámutatva, hogy ez esetben nem kiegészítő mikrofilmezésről van szó, hanem a levéltári anyag használatának kiszélesítéséről, arról, hogy egy kutatónak ne kelljen fárasztó és költséges-utazásokra vállalkoznia, hanem Lakhelyén használhassa a távoli levéltárak anyagát. Már rámutattam arra, hogy nemzetközi méretekben folyó nagy kiegészítő mikrofilmezések útját károsan keresztezhetik az egyéni témákra folyó mikrofilmezések. A magyar történészek számára mi számos esetben készítettünk a bécsi Staatsarchivban filmeket, az ilyen módon készült filmek száma több millió. De nem készültek eddig a bécsi Staatsarchivban számunkra egész fondokról vagy állagokról mikrofilmek, holott ha jobban koncentráltunk volna anyagi eszközeinket, erre mód lett volna. Végezetül szabad legyen megjegyeznem, hogy az egyre növekedő emberi szolidaritás egyik legszimpatikusabb megnyilvánulása az, amikot egyik ország a másik segítségére siet története forirásainaik megtalálásában. Azt hiszem, a külföldi kollegák részéről mindnyájan csalk (megértést tapasztalhattunk, ha valahova kiegészítő mikrofilmezés ügyében segítségért fordultunk. Ezért lett szinte közmondásossá a levéltárosok összetartása, nemzetközi szolidaritása. Mi akikor az akadálya annak, hogy a kiegészítő mikrofilmet minél szélesebb körben alkalmazzuk? Elsősorban az ár. A mikrofilmezés költségei még mindig elég magasak. Egész fondok mikrofilmezésénél a költségekhez kell számítanuírík az előkészítés költségeit is. Mindnyájan tudjuk, hogy az előkészítés munkája nem csekély. (Van is vita a mikrofilmező részlegek és a levéltári anyagot őrző, .kezelő osztályok, illetőleg levéltárak között, hogy ki végezze el ezt a munkát.) Az iratanyagot a 'mikrofilmezés előtt tökéletes rendbe kell tenni és minden, a tárgyhoz nem tartozó vagy lényegtelen darabtól meg kell szabadítani, tehát tökéletesen selejtezni kell: olyan töikéletes rendbe kell tenni, amelyre egyébként gyakorlatilag nem lenne szükség. Könnyű átlátni, hogy ez a munka milyen jelentős költségeket igényel. Az anyagiakon kívül azonban más akadálynak nem szabadna állni a 'kiegészítő mikrofilmezés útjában. Elvileg azt kellene mondanuinik, hogy minden olyan levéltári anyagról lehet mikrofilmet készíteni más ország számára, anyagának kiegészítésére vagy egyes kutató számára, amelyet kutatni lehet. (Ma általában Európában az 50 évnél régibb, nagyjából tehát az 1918 előtti anyagot lehet kutatni.) Mégis van bizonyos ellenkezés egész fondok vagy állagok mikrofilm alakjában más országoknak való átadása ellen. Bajorország attól fél, hogy ilyen módon „másodlevéltár"-ak (Sakundärarchive) keletkeznek, s az anyag eredeti őrzője elveszti tulajdon- és szabad rendelkezési jogát az anyag felett. A koblenzi Bundesairchiv anyagának viszonylagos friss voltára hivatkozik, melynek jogi és politikai vonatkozásai vannak és ezért ellenzi egész fondok mikrofilm alakjában való kiadását. A spanyol levéltárosok is jobban szeretik, ha valaki témára, egyes iratokról kér filmeket és nem egy egész fondot óhajt mikroifilmezni. Egész fond filmezésére is hajlandók azonban, ha az a fond