Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Rácz Béla: A Nehézipari Központ (NIK) szervezetének története, 1946–1948 / 57–137. o.

98 Rác2 Béla Az osztályvezetés határozott álláspontja szerint a gyakorlati racionalizálási tevékenység részint a racionalizálási eszközök kidolgozását jelenti, s közülük az elsőnek meg kell előzni a másodikat, mert racionalizálási eszközök nélkül intézményes racionalizálás nem hajtható végre. Viszont a megfelelő racionalizálási eszközök nélkül a racionalizálások ötletszerű kísérletek maradnak. Az osztály két évi működése során a magyar nehézipar területén lerakta a korszerű üzemszervezés, minőségellenőrzés és programozás alapjait. A ma közkézen forgó üzemszervezési és technológiai terminológiák -jelentős részét ez az osztály dolgozta ki. A termelés ügyvitelének szervezési kérdéseiben az osztály szorosan együttműködött az Üzemgazdasági Főosztállyal.

102 F—6. Technológiai Kutató és Tudományos Osztály A termelés racionalizálásának egyik fontos eleme volt a termelés technológiájának állandó fejlesztése, új technológiai eljárások kidolgozása. E feladat megoldására és centralizált irányítására a Főtitkárság a Műszaki Főosztály keretén belül 1947. február 5-én elrendelte a Technológiai Kutató és Tanulmányi Osztály felállítását, Giílemot László vezetésével. Az osztály feladata volt: a) a NIK kötelékébe tartozó gyárak laboratóriumi felszerelésének és vizsgáló berendezéseinek állandó fejlesztése és a meglevő műszerek hitelességének ellenőrzése; b) azon anyagvizsgálati feladatok megoldása, amelyek az egyes gyárakban az adott felszerelés és felkészültség mellett külön-külön nem voltak megoldhatók; c) azon elvi jelentőségű kutatások elvégzése és az eredmények közzététele, amelyek a nyersanyag ellátást, a gyártás fejlesztését és ezen keresztül a többtermelést szolgálták és eredményezték. Az osztályt 1947 december végén megszüntették. F—7. Központi Műszaki Ellenőrzési Osztály

1

^ Az állami kezelésbe vett nehézipari vállalatok deficitje — mint láttuk — igen jelentős volt, amelynek egy hányada a gyárak igen nagy rezsi kiadásaiból adódott. Az 1947 elején tartott vizsgálat megállapította, hogy • a gyáraknál a havi rezsi kiadás 20 millió forinttal nagyobb az indokolt összegnél.

104 E kedvezőtlen állapotot csak a „diktált rezsi" bevezetésével lehetett megszüntetni. E feladat végrehajtására a főosztály saját keretén belül 1947 február végén megszervezte a Központi Műszaki Ellenőrzési Osztályt.

1

*

5 Az osztály feladata volt a rezsi üzemek műszaki ellenőrzése, berendezéseinek racionalizálása, a rezsi üzemi bér, anyagköltségek és termelés ellenőrzése, gyári épületek és utak karbantartása, tanműhelyek felügyelete, szerződések és megállapodások műszaki felülbírálása, havi termelési programok ellenőrzése és a gátló körülmények elhárítása, a Központi Versenybizottság műszaki irányítása, valamint a vállalati rezsi irodák

106 általános irányítása és ellenőrzése. 1947 április elején a Főtitkárság szabályozta a Központi Ellenőrzési Osztály ügykörét s ennek során április 24-vel elrendelte a Központi Műszaki Ellenőrzési Osztály nevének megváltoztatását. A névváltoztatás egyben az osztály ellenőrzési jogkörének szűkítését is jelentette, mely a továbbiakban műszaki ellenőrzési munkákra már nem terjedt ki. Az osztály feladatköre 1947. november 15-én tovább szűkült, s a Műszaki Főosztály átszervezésekor hosszas vita után az osztály ügyköréből a) a munkaverseny és munkaésszerűsítési; b) a selejt ellenőrzési; c) szerződések es megállapodások felülvizsgálati ügyek átkerültek az Üzemgazdasági Főosztályhoz. Az osztály tudomásunk szerint kisebb egységekre nem tagolódott. Vezetője 1948 áprilisáig dr. Frank László, áprilisától Kripács Ferenc volt. 102 OL, NIK I—41. adatai és Hajós György visszaemlékezése alapján. 103 Az osztály nevét 1947. április 26-án Általános Műszaki Osztályra,' majd Műszaki Rezsi osztályra változtatták meg. 104 OL, NIK 1—63. d. 103 125/1947. sz. NIK rendelet, NIK Közlöny II. évf. 13. sz. 1947. márc. 5. 106 Vállalati rezsi irodák felállítását a 126/1947. sz. NIK rendelet rendelte el. NIK Közlöny II. évf. 13. sz. 1947. márc. 5. !