Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Rácz Béla: A Nehézipari Központ (NIK) szervezetének története, 1946–1948 / 57–137. o.

te Rácz Béla az MKP-nek), a GF Titkárság NIK csoportján keresztül így mindvégig biztosítva volt a döntő befolyása a NIK vezetésében. Az első időszakban számos körülmény zavarta a NIK Titkárság kapcsolatait a NIK vállalatok üzemi bizottságaival, valamint a munkásaival. A NIK szervezői elkövették azt a hibát, hogy a NIK Titkárság szervezésekor nem keresték meg a kezelésbe vett vállalatok munkásait, üzemi bizottságait, nem kérték ki véleményüket. A munkásság ezt az eljárást messzemenően nehezményezte, s azt hangoztatta, hogy kisemmizték. A kialakult helyzet következtében „a munkásság részéről NIK-ellenes hangulat és erős bizalmatlanság kezdett kifejlődni".

68 Az üzemi bizottságok több alkalommal tiltakoztak a NIK vezetésénél mellőzésük miatt. A Ganz Vagongyár üzemi bizottságának kommunista elnöke a NIK szervezése alkalmával kijelentette, hogy a központ vezető pozícióit az üzemi bizottságok megkérdezése nélkül „osztották* el", viszont mindenkinek tudnia kell, hogy „az üzemen belül az üzemi bizottság az úr", és ezért képviseletet kell kapnia a NIK-nél is.

70 Egy másik értekezleten a WM üzemi bizottságának egyik szociáldemokrata tagja tiltakozott a NIK vállalatok üzemi bizottságainak a „kisemmizése" ellen.

71 A NIK vállalatok üzemi bizottságai ui. a tőkésekkel szemben érvényesített jogaikat maradéktalanul tovább akarták gyakorolni az állami kezelésbe vétel után is. Figyelmen kívül hagyták a vállalatok vezetésében beállt minőségi változást, amely szükségszerűen módosította jogkörüket. Amikor azonban az- üzemi bizottságok túlzásait elmarasztaljuk, egyben elismerjük elégedetlenségük bizonyos indokoltságát is, mert a NIK vezetés az üzemi bizottságokat a vezetéssel összefüggő kérdésekből valóban teljesen kikapcsolta. Ezt a helytelen gyakorlatot főleg a GF főtitkárinak instrukciójára valósították meg. Vas Zoltán álláspontja viszont megegyezett Rákosi Mátyás és Gerő Ernő nézetével, amely egyben az MKP felső vezetésében is felülkerekedett.

72 A NIK vezetés és a NIK vállalatok üzemi bizottságai között — az elmondottak miatt — így hosszú ideig nem alakulhatott ki a harmonikus együttműködés. „A NIK érzi," — állapította meg Karádi Gyula a NIK kommunisták 1947. májusi aktívaértekezletén — „hogy nem áll a háta mögött az üzemi bizottság és ä gyári munkásság ... Munkánk alapvető hiánya, hogy az üzemi bizottságok nem támogatják eléggé a mi munkánkat."

73 A NIK vezetés felismerve az elkövetett hibát, „sorozatos értekezleteken, valamint írásbeli ismertetések révén", igyekezett a helyzeten javítani. Ezek az intézkedések mérsékelték a munkásság NIK-ellenes hangulatát. Viszont a NIK ellenőrök fölényes s gyakori üb-ellenes magatartása továbbra is nehezítette a kibontakozást. A munkafegyelem megszilárdítása, a termelés fokozása és az önköltség csökkentése érdekében hozott szükségszerű, jogos és szigorú NIK intézkedések, valamint az állami kezelésbe vétel előtt a vállalatok által mun«»OL, NIK 1—33. 70 OL, Ganz gyár iratai sz. n. • « 71

OL, WM O. 1094. 72 Bővebben lásd Rácz Béla—Strassenreiter Erzsébet: Az üzemi bizottságok harca a' tőkés termelés és elosztás munkásellenőrzésének megvalósításáért és kiszélesítéséért (1944— 1948). Párttörténeti Közieménvek 1965. 1. sz. 159—166. old. 73 Pl Arch. 2/16—2. *