Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Rácz Béla: A Nehézipari Központ (NIK) szervezetének története, 1946–1948 / 57–137. o.
68 Rácz Béla selőiből szervezett kollektív irányító és végrehajtó, jogi személyiséggel nem rendelkező állami szervre, a NIK Igazgatótanácsára ruházta. A rendelet 4. §-a 1. pontja az Igazgatótanács létszámát 11 főben állapította meg. Tagjait az-egyes tárcák jelölése alapján^a Miniszterelnökség egy, az Iparügyi Minisztérium öt, a Pénzügyminisztérium három, a Közlekedésügyi Minisztérium pedig egy helyet kapott) az iparügyi miniszter, az Igazgatótanács elnökét viszont, az iparügyi miniszter javaslatára, a kormány nevezte ki. Az Igazgatótanács — elnök nélkül — 1946. december 5-én tartotta meg alakuló ülését. Tagjai a következők voltak: az Iparügyi Minisztérium részéről Szele Mihály miniszteri tanácsos, Varga Elek miniszteri osztálytanácsos, László Aladár mérnök, dr. Koczkás Ferenc miniszteri főtanácsos, Forbáth Róbert miniszteri tanácsos, NIK főtitkár; a Pénzügyminisztérium részéről dr. Rényi Béla miniszteri tanácsos, dr. Dezső Antal miniszteri tanácsos, dr. Mátyásfalvy György miniszteri titkár; a Miniszterelnökség részéről dr. Viczián Imre miniszteri tanácsos; a Közlekedésügyi Minisztérium részéről pedig Karcag Imre miniszteri osztályfőnök. 59 Az Igazgatótanácsot koalíciós elvek alapján szervezték meg, hiszen a résztvevő tárcák maguk is a három alapvető politikai pártot képviselték. A koalíciós elv a küldöttek pártállásában is kifejezésre jutott. Az Igazgatótanácsban öt SZDP, három MKP és két FKP pártállású személy kapott helyet. 30 Az Igazgatótanácson belül a hegemón szerep az SZDP-é volt. Az MKP és a Szakszervezeti Tanács már 1947 kora tavaszán követelte, hogy az Igazgatótanács egyharmad része a Szakszervezeti Tanács által delegált munkásokból kerüljön ki. Bán Antal nem is ellenezte, hogy a NIK vállalatok munkásainak küldöttei helyet kapjanak a NIK Igazgatótanácsában. „A Szakszervezeti Tanács részéről több ízben felmerült az a kívánság, hogy az állami kezelés alatt álló vállalatok legfelsőbb irányításában a dolgozóknak megfelelő részvétele biztosíttassék" — olvasható Bán Antal 1947. április 18-i minisztertanácsi előterjesztésében, majd így folytatja: „magam részéről is kívánatosnak tartom azt, hogy a dolgozók az állami kezelés alatt álló vállalatok vezetésében részt vegyenek, s egyfelől a munkavállalók szempontjait kellően érvényesíthessék, másfelől pedig a vállalat vezetésének felelősségében osztozzanak". 31 Bán Antal szerint az Igazgatótanácsban szavazati joggal rendelkező munkásokat a Szakszervezeti Tanácsnak kellett volna a NIK^vállalatok üzemi bizottságainak tagjai közül javasolnia. Bán Antal azonban ugyanakkor 10 helyett 18 tagú igazgatótanács felállítását is javasolta, melyben a Miniszterelnökség egy, a Pénzügyminisztérium három, a Közlekedésügyi Minisztérium egy, az Iparügyi Minisztérium kilenc, a NIK-vállalatok üzemi bizottságai négy helyet kaptak volna. 32 Az így felemelt létszámú Igazgatótanácsban tehát a munkásság nem kapta volna meg a tagság egyharmad részét, sőt még az egynegyedet sem. Az Iparügyi Minisztérium viszont, a többi tárca változatlan számú tagságával szemben, ötről kilencre emelte volna képviselőinek számát, tehát továbbra is megtartotta volna az Igazgatótanács tagságának 50°/o-át. 29 OL, NIK 1—3. 30 Párttörténeti Intézet Archívuma (a továbbiakban: Pl Arch.) 2/16 2. 31 lg. Min. I. 1489—1946. 52 Uo.
