Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Szedő Antal: 20 év munkája a magyar levéltárakban / 3–10. o.

20 év munkája a magyar levéltárakban 5 A szemlélet megváltozása nemcsak az irattárak erősödő ellenőrzésében nyilvánult meg (évente 5-6000 szervet látogatnak meg levéltárosaink) és a nagyarányú rendezési munkálatokban (évente 2,5—3000 fm anyag kerül középszintű rendezésre; az elmúlt húsz év alatt mintegy 50 000 fm), hanem a levéltárak leltárkészítő tevékenységében is. Ezen a téren példátlan volt az elmaradás a magyar levéltárakban. 1945 előtt az Országos Levéltár alig egy-két állagáról készült repertórium, a vidéki levéltárakban pedig az ilyen segédlet teljesen ismeretlen volt. Ember Győző a Levéltári Közlemények 1941. évi kötetében „A levéltári leltár" című cikkében rámutatott ennek a segédletnek a fontosságára, de a cikket meglehetős értetlenség fogadta, holott Európában már akkor több száz éve készítettek levéltári leltárakat (repertórium bőven van a XVII. századból is) és legalább száz éve megkezdődött a levéltárak klasszikus leltározó korszaka. A 29/1950. sz. törvényerejű rendelet végrehajtási utasítása elrendelte, hogy a levéltárak egy éven belül kötelesek alapleltárt készíteni anyagukról. Az Országos Levéltárban már 1949 végére elkészültek ezek az alapleltárak és a tvr. az Országos Levéltár tapasztalataira támaszkodva rendelte el az alapleltárak készítését. Az alapleltár nem leltár a szó szoros értelmében, hanem tulajdonképpen fond-, illetve a legtöbb esetben áílagnyilvántartólap, hiszen nem raktári vagy levéltári egységként írja le az anyagot, hanem az egész állagról (illetve állagokra nem tagolódó fondoknál a fondról) közöl sommás adatokat: az állag nevét, évkorét, tárgyát, irattári rendszerbét, a rendelkezésre álló segédleteket. Mégis megszerkesztésükkel — először a magyar történelem folyamán — felmértük a levéltárakban lévő anyagot. Persze az így keletkezett alapleltárak nem egyenlő értékűek, hiszen nem minden levéltárban rendelkeztek megfelelő ismeretekkel az ott őrzött anyagról. De a legnagyobb baj mégis az volt, hogy a levéltárak anyagát ekkor még nem egységes szempontok szerint tagolták állagokra, fondókra. Az alapleltárak a területi levéltárakról 1952—53ban készültek el, viszont a fondjegyzékek készítésére (a fondok és állagok szétválasztásának alapelveit is tartalmazó) munkautasítás csak 1958-ban került kiadásra. Ez a munkautasítás tartalmazta első ízben a modern fondszemléíetet, Igen érdekes, sajátlagosan hazai segédlet az ún. ismertető leltár. Ennek valamennyi állagról és fondról 5 év alatti kötelező elkészíttetése a 29/1950. tvr. nagy túlzása volt. A tvr. szerkesztése idején még csupán az Ember Győző által megírt és nyomtatásban is megjelent ismertető leltár: Az 1848—49-i minisztérium levéltára volt ismeretes. Tekintettel arra, hogy az ismertető leltárak készítéséhez kiadott utasítás a fondok tartalmának és tárgykörének bővebb kifejtését kívánja, valamint a legszükségesebb hivataltörténeti és levéltártörténeti adatok kifejtését, az ismertető leltár időigényes feladat, hosszas levéltári kutatásokat tesz szükségessé. Eddig nyomtatásban Ember Győző előbb emlíett művén kívül csak Felhő Ibolya és Vörös Antal a Helytartótanács levéltáráról és Sashegyi Oszkár az Abszolutizmus kori központi levéltárakról készített ismertető leltára jelent meg 1961-ben, ill. 1965-ben; emellett, az Országos Levéltárban kész vagy csaknem a befejezés előtt áll több más fontos központi szerv levéltárának ismertető leltára, is. Különösen gazdagon jellemzik az elmúlt két évtized munkásságát a dokumentumkiadványok. Az Országos Levéltár kiadványainak sorozatában jelent meg Mályusz Elemér szerkesztésében a .Zsigmondkori Oklevéltár két kötete,