Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Szedő Antal: 20 év munkája a magyar levéltárakban / 3–10. o.

20 ÉV MUNKÁJA A MAGYAR LEVÉLTÁRAKBAN . A felszabadulás a magyar levéltárak életében is döntő változást hozott. Ha nem is azonnal, de néhány év alatt gyökeres változás állott be a levéltárosok szemléletében és a szemlélet változása csakhamar a levéltári anyag mennyiségi növekedésében és jobb használhatóságában is megnyilvánult. A levéltárakban 1945 előtt a szemlélet nem volt modern. Ha voltak is tiszteletre méltó kivételek (mint Szabó István cikke a Levéltári Közleményekben 1931-ben a levéltárvédelemről), de az uralkodó felfogást alapjában véve mind a külső, begyűjtésre váró anyag védelme, mind a belső anyag rendezése, segédletekkel való ellátása tekintetében a passzivitás jellemezte. A levéltáros eszerint a levéltári anyag őrzője — amennyiben az anyagot az irattermelő szervek átadják a levéltárnak. Egyébként 1945 előtt sem a vállalatok, üzemek, sem a községek iratai nem voltak méltóak közlevéltári megőrzésre; nem is kerültek levéltárba. Ez a passzív szemlélet a felszabadulást követő néhány év alatt végzetesnek bizonyult. Nemcsak a gondatlanság és önzetlenség okozott nagyarányú veszteséget a roppant tömegben elhagyottá vagy feleslegessé vált közületi vagy magán iratanyagban, hanem az 1947. december 10-én közzétett 14 527/1947. M. E. I. számú minisztertanácsi határozat is, mely elrendelte a törvényes kereteken belüli és az ezen felül is lehetséges irattári selejtezések haladéktalan végrehajtását. Az 1947. évi, a levéltárakról szóló XXI. te. ekkor már megvolt ugyan, végrehajtására azonban csak 1949 végén került sor a Levéltárak Országos Főfelügyelőjének kinevezésével, az ugyané törvényben előírt Országos Levéltárügyi Tanács megszervezése viszont már soha nem valósult meg. így mire a levéltárosok elkezdtek volna törődni az irattárakkal, a minisztériumok, városok, községek, vállalatok, üzemek, családok irataiban már nagy és jóvátehetetlen károsodás ment végbe. A minisztériumi irattárakra végzetes volt az a körülmény is, hogy 1945-ben a minisztériumok új épületekben kezdték meg működésüket, korábbi irattáraik pedig a régi, romos épületeikben maradván, évekig a ki-bejárók kénye-kedvének voltak kitéve. A modern levéltári szemlélet a már említett 1947. évi XXI. tc.-vel először próbálkozott bizonyos befolyást gyakorolni az iratok sorsára. Az az elgondolás, hogy állami felügyelők útján ellenőrizzük a továbbra is megyei, városi, egyházi kézben hagyott levéltárak 'munkáját, akkor helyes volt. A gazdasági iratanyagról a törvény nem szól kifejezetten, hanem szól közérdekű