Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Komoróczy György: Az állami élet megindulása a felszabadult Bihar megyében / 11–55. o.
38 Komoróczy György viselőtestület és elöljáróság különbségét sem hatalmi, sem igazgatási szempontból nem látták mindig világosan; számukra ez a két testület nem vált el, hanem azonos volt; ilyennek látták többen a község lakosai közül, de sokszor maguk a pártok és választóik is. Az elöljáróságok megválasztása már a felszabadulás első heteiben megindult; akkor azonban még nem végleges tisztikart választottak, hanem csupán átmeneti közigazgatási apparátust. Mezőgyán községben november 10-én „a lakosság által" történt a választás: a jegyzőt, bírót, hat tanácstagot, három alacsonyabb beosztású tisztviselőt választottak. Hasonló volt a helyzet _ Üjszalontán, Geszten is. 107 /a Ezeken a korai választásokon nem tartották be a korábbi jogszabályokat, de ezt el sem lehetett várni a forradalmi módszerek alkalmazása idején. Később már a „lakosság" széleskörű igénybevétele helyett a községekben működő demokratikus pártok jelölték az elöljáróságot. Berettyóújfaluban december 1-én a „A Vármegyei Magyar Népi Demokrata Párt" által összehívott népgyűlés döntött mind a képviselőtestület, mind az elöljáróság felől; december 2-án azonban már felmerült a választás szabályosságának kérdése is, miután azon a főszolgabíró nem vett részt. A helyzet tisztázására a főispán december 5-én arról értesítette az elöljáróságot, hogy „a községi elöljárósági tagok megválasztása a kommunista párt és a magyar népi demokratikus front közötti megállapodások alapján történt" tehát a főszolgabíró jelenlététől függetlenül a választás érvényes. Az alakszerűségek betartásától ekkor a felsőbb szervek eltekintettek. A választásokat a főispán megerősítette és a személyeket — az akkori joggyakorlatnak megfelelően — kinevezte, jóllehet, már csak jóváhagyásra lett volna szükség. 108 E választások során határozott törekvés figyelhető meg a demokratikus szellem érvényesítésére. Konkréten felmerült esetből kifolyólag a biharkeresztesi járás főszolgabírója már december 2-án érdeklődött a főispánnál, vajon akkor, ha „egyes községekben az elöljáróságok működésével a népi elemek nincsenek megelégedve", lehet-e új választást tartani, „különös tekintettel az egyszerű, dolgozó emberek érdekeire." Vajon vonatkoznak-e a régi jogszabályok a korábban vagy most élethossziglan- megválasztott jegyzőkre? E nagyon izgalmas kérdésre —; kormány és kormányrendelet hiányában — a főispán azzal válaszolt, hogy az elöljárósági tagok megválasztása a Kommunista Párt "és a Demokratikus Népfront megegyezésén alapszik, s a továbbiakban lerögzíti: „az elv az, hogy vezetőjegyző, jegyző, községi elöljárók (esküdt) csak azok lehetnek, akikkel a nép eddigi működésük alapján meg volt elégedve. A választások lebonyolítása a fent említett pártok feladata." 109 A közigazgatás régi embere ezt az új irányelvet valóban nehezen érthette meg! Ilyen elvek mellett választotta meg pl. Hencidán december 3-án az MKP és a Magyar Népi Demokrata Párt együttesen az elöljáróságot, majd utána a „40 tagú Ellenőrző Bizottságot"; hasonló eljárás történt Gáborjánban november 28-án, Vekerden november 30-án, vagy december 5-én Bakonszegen stb. 110 Néha a választáson megjelent a főszolgabíró is, de 1944. év végén magát a választás lebonyolítását már rábízta a gyűlésre, a jelölő pártszervekre. Nagylétán december 10-én megjelent ugyan, de már nem 6 kandidált, hanem „a községi tanács". Érdekes volt a főszolgabíró javaslata, hogy mivel „az esküdt állásokra a községi tanács jelölést nem tett, azokat a közgyűlésen jelenlevők ajánlata alapján ejtsék meg", összesen 16 esküdtről volt szó. 111 Természetesen voltak olyan esetek is (főként ahol az MKP tömegbefolyása nem volt elég széles), hogy a főszolgabírónak kellett jelölnie, másként nem tudtak volna dönteni. Ilyen esetről tudunk Hosszúpályiban december 17-én. 112 A választások során az elöljáróságok legnagyobb része kicserélődött; a hatalomból addig kizárt személyek emelkedtek ki a régi uralkodó osztály képviselői helyett nem egy faluban; ezt a tényt egyes főszolgabírók külön is hangsúlyozták. A sárréti járás főszolgabírója 1945. január 8-án pl. az illetményekkel kapcsolatosan feltett számvevőségi kérdésre azzal válaszolt, hogy „az új kor szelleme kivétel nélkül minden község élére, éspedig minden elöljárói posztra egészen szerény anyagi körülmények között levő községi elöljárókfat állított, akik —• K. Gy.) ma teljes idejüket a köz szolgálatában kénytelenek eltölteni, .., ezek legtöbbnyire napszámból élő emberek, még havi fizetés mellett is lényegesen kevesebbet kapnak, mintha saját megszokott munkakörükben keresnék kenyerüket. . ." 113 107 /a DÁL, Bai., 25 042/1944. *• 108 DÁL, Fp. közig., 125/1944. 1M Uo. 120/1944. 110 DÁL, Levelezés, 1944. dec. 3. 111 DÁL, Fp. közig., 5/1945. 112 Uo. 6/1945. sz. a. 1944. dec. 17-ről. 113 DÁL, Ai., 29/1944. és 764/1945., 326/1945.