Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - KRÓNIKA - Szűcs László: Szászi András (1908–1965) / 344–345. o.

344 Krónika eréllyel az Országos Levéltár azon rendezési, leltározási és repertorizálási munkálatai, melyek azóta már befejezést nyertek. Mint az MSZMP Párttörténeti Intézete Archívumának vezetője is, a leggyümölcsözőbb együttműködést építette ki az állami levéltárakkal. Magatartása, emberekkel, elsősorban a vele dolgozókkal való kapcsolata a legjobb propaganda volt a kommunizmus eszméi mellett. Ment volt minden szubjektivitástól, mindig az ügyet nézte, a megvalósulásért érvekkel küzdött, eszébe sem jutott, hogy ilyenkor személyi kapcsolataira építsen. Ilyen életfelfogás mellett nyilván érték időnként keserű csalódások, de ezek nem rendíthették meg soha hitét és bizalmát a marxizmus—leninizmus eszméiben. Sokirányú levéltári munkája mellett egyik szerkesztője volt az úttörő jelentőségű Iratok az ellenforradalom történetéből c. dokumentumgyűjtemény I. kötetének. Egyébként történész kutatóként főleg a bányászmunkásmozgalom történetével foglalkozott; egy ilyen tárgyú dokumentumgyűjtemény társszerkesztője is volt, posthumus műve pedig a bányászmunkásmozgalom 1919—1933 közötti történetét fogja össze. Előzetesen Incze Miklóssal közösen az 1931. évi gazdasági válság hatását írta meg a magyar munkásosztályra. A magyar levéltárosok megilletődve teszik le sírhalmára koszorújukat: értettünk és szerettünk Kubitsch elvtárs, halálodat mindig pótolhatatlan veszteségnek fogjuk érezni. Szedő Antal SZÄSZI ANDRÁS 1908—1965 Adatokat keresve a róla írandó megemlékezéshez, akadt kezembe a következő írás: „önéletrajz. 1908. szeptember hó 8-án születtem Aszód községben. Apám néhai Szászi András vasúti raktári munkás, majd gyári munkás volt, meghalt 1930. június 5-én. Anyám Opalszki Mária. Az elemi iskola 5 osztályát végeztem az aszódi elemi népiskolában. Nős vagyok, feleségem Bogárdi Erzsébet. Két gyermekem ván: Anna, Zilahi István honv. százados felesége, András pedig honv. főhadnagy. Aszód községben Hatvani út 6. szám alatt lakom az anyámmal és húgommal közös tulajdonunkat képező kis családi házban, amely annakidején az OFB által juttatott házhelyen FAKSZ kölcsönnel épült. 1933. október 31-én mint altiszt kerültem az Országos Levéltár alkalmazásába, azóta itt vagyok alkalmazva. Megemlítem, hogy 1950-ben bírálataimért rendelkezési állományba helyeztek, majd amikor beigazolódott, hogy a rendelkezési állományba helyezésem jogtalan volt, két hónap múlva rehabilitáltak és ezzel a sérelmet orvosolván, az állásomba visszahelyeztek. 1946. évben az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium levéltári segédtisztté átminősített, s ebben a minőségben voltam alkalmazva 1950-ig. Akkor — a fizetésrendezés alkalmával — a végzett munkám alapján levéltárosi munkakörbe soroltak be, s azóta ezt a munkakört töltöm be. Kezdetben az Országos Levéltár miniszteriális osztályán dolgoztam. Ez később II. osztály elnevezést kapott, ezért jelenleg a II. osztály beosztottjaként dolgozom. Feladatom a Belügyminisztériumi Levéltár referensi teendőinek ellátása. Erre 1957. évben kaptam megbízást. Előzőleg az 1956. november 6-án keletkezett tűzben elhamvadt Igazságügyminisztériumi Levéltár referensi teendőit végeztem. Budapest, 1961. november 21. (Szászi András)" Az e curriculum vitae keltezését követő rövid néhány év után Szászi András megbetegedett és 1965. március 6-án elhunyt. Egy egész életről számol hát be az életrajz — és milyen szerényen. Nem szól életének azokról az esztendeiről, amelyeket mint téglagyári fizikai munkás, majd egy szegény emberek gondjaival bajoskodó ügyvéd mellett töltött el. Ezek voltak pedig az ő egyetemi évei, amelyek kemény munkára és a kisemberek gondjaival való odaadó törődésre nevelték. Szászi Andrásra gondolva — a kiváló veleszületett képességek mellett, melyeket sohasem szűnt meg csiszolni —, ezek a tulajdonságok jutnak eszünkbe. De nem szól az életrajz arról sem, hogy ő volt az, aki Aszódon létrehozta a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségének helyi szervezetét, munkaalkalmat és jogvédelmet biztosítva sok száz építőmunkásnak — és hogy ő volt az, aki kezdeményezte az Országos