Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - IRODALOM - Vörös Károly: Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak 4.) Budapest, 1965. / 296–299. o.

IRODALOM SASHEGYIOSZKÁR AZ ABSZOLUTIZMUSKORI LEVÉLTÁR Budapest 1965. 522 1., 1 tkp. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak 4.) A Világostól a kiegyezésig eltelt közel két évtized jelentőségéhez méltó feldolgozása történetírásunknak mai napig egyik legnagyobb adóssága. Ha a dualizmus korának történetíróit a helytelenül értelmezett történeti távlat hiánya még vissza is tarthatta e korszak problémáinak alaposabb tárgyalásától, a két világháború közötti időszaknak (Berzeviczy színtelen és elfogult, de kétségtelenül szorgalmas adatgyűjtésén alapuló munkájától s egyes résztanulmányoktól eltekintve) csaknem teljes hallgatását már nehezebb magyarázni. S ha a felszabadulás után kibontakozó marxista történeti kutatás a kor számos fontos kérdésének megoldásában jelentős eredményeket mutathat is fel (így elsősorban a parasztságtörténet, az ipartörténet, s a függetlenségi, valamint a munkás- és parasztmozgalmak kutatásának vonatkozásában), a kor egészének átfogó, analitikus kutatásokon alapuló képét még ma is nélkülözzük. A korszak történetének ilyen feltáratlanságát jelentős részben — és sajátos módon — éppen a fennmaradt levéltári forrásanyag roppant bősége is indokolja. Szemben a megelőző évtizedeknek az írásbeliség minden kibontakozása, a bürokrácia minden kifejlettsége ellenére is még aránylag mindig kompakt iratképződésével, az abszolutizmus két évtizedének igazgatása az állami bürokrácia olyan hallatlan kiterebélyesedését hozta magával, mely egyrészt roppantul kiszélesítette a közigazgatás érdekkörébe bevont ügyek körét, másrészt ezen ügyek intézésében a korábbihoz — s részben még a későbbihez is •— hasonlítva váratlanul nagy tömegű iratot igényelt és hozott létre, mégpedig az ügy intézésének minden fokozatán. Párosulva mindez az igazgatási szervezetnek rövid idő alatt is többszöri átalakításával, s nem utolsósorban az ügyintézés németnyelvűségével (mégpedig különleges, sokban már akkor is elavult német stílus curialis-ával) valamint a gót betűs írás alkalmazásából előálló nehézségekkel, ? korszak hatalmas irathagyatékának feldolgozása a kutató számára érthető módon éppen nem volt túlságosan csábító. A két évtized hatóságainak iratai a területi állami levéltárakban ugyanúgy, mint az Országos Levéltárban így hosszú ideig aránylag igen kevéssé voltak kitéve a kutatók ostromának, — de, jórészt szintén a fenti okoknál fogva, nemigen foglalkoztatták magukat a levéltárosokat sem. Az Országos Levéltár ismertető leltárainak sorozatában immár harmadikként most -megjelent kötet: Sashegyi Oszkárnak az abszolutizmuskori hatóságok az Országos Levéltár őrizetében levő iratait ismertető munkája azonban véleményünk szerint olyan segédeszköz, mely az abszolutizmus irathagyatékára nemcsak a kutatók figyelmét képes felhívni, hanem egyszersmind megadja számukra azokat a szilárd támpontokat is, melyeknek alapján e hatalmas irathagyatékban eleve tájékozódni is lehet. Tájékozódni, mégpedig nemcsak levéltárilag, szűkebben az anyagot, annak jellegét vagy tartalmát illetőleg, hanem a legtágabb értelemben véve történetileg, az iratanyag belső, tartalmi és szervezeti összefüggéseit illetőleg is, ennek során már a helyi levéltárakban őrzött abszolutizmuskori iratanyag felé is megfelelő kitekintést biztosítva, •—• egyaránt jelentős nyereségeként nemcsak levéltári tudományosságunknak, hanem egész történettudományunknak is. A kötet az ismertető leltár műfajára általában jellemző, s a megelőző kötetekben is alkalmazott előírások szem előtt tartásával az Országos Levéltár D szekciójába foglalt 282 állag leírását adja, az állagoknak igen következetesen végrehajtott (s ennek során a korábban kiadott fondjegyzék struktúráját is nem egyszer módosító) szervezettörténeti, illetve hierarchikus csoportosításában. Az első rész a birodalmi centralizmus (1849—1860) korában működött politikai hatóságok iratait tárgyalja: elsőnek a birodalmi minisztériumok magyarországi és erdélyi vonatkozású, 1848—1860 között keletkezett, s 1860 után az illetékes ma-