Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.
292 Nagy István A levéltár meglehetősen magas személyzeti létszámát a királynő szándéka. szerint csak a rendezési és lajstromozási munkák befejeztéig tarthatta meg. Azzal az indoklással, hogy a levéltár az ilyen munkákban már előrehaladt, a megüresedett állásokat nem töltötték be s a létszám 1777-ig ezért 12-re csökkent. A feladatok e helytelen felmérése súlyos helyzetbe hozta a levéltárt, mert közben a folyamatos anyaggyarapodás, főleg a feloszlatott jezsuita rend levéltári anyagának átvétele miatt munkája inkább nőtt, mint fogyott. Meliesleg a levéltár ügyforgalma (iratok kiadása a tanácsnak vagy más kamarai szerveknek) is nagyobb lett. 98 A levéltár, a többi kamarai hivatalhoz hasonlóan, szintén úgy segített magán, hogy napidíjas írnokokat foglalkoztatott. Az 1783. februári kamarai státusrendezés alkalmával a levéltár személyzetét, arra való tekintettel, hogy át kellett vennie és fel kellett dolgoznia a II. József által eltörölt szerzetesrendek iratanyagát is, 14 főben (1 alléval tárnok, 3 lajstromozó, 5 kancellista, 5 jarulnok) állapították meg, napidíjasok felvételét pedig megtiltották. Ezekhez a tanulmányi alap, a feloszlatott szerzetesrendek, a megszűnt kassai és szlavón kamarai adminisztráció, a Czobor-család iratainak feldolgozása miatt még 1 kancellistát és 1 járulnokot rendeltek a tanulmányi alap terhére." A nagy munkák miatt azonban ez a személyzet sem bizonyult elegendőnek. Ez abból is jól látható, hogy a levéltárnál 1784-ben már 20 főből álló személyzetet találunk, a legnagyobbat addigi fennállása idején. 1 allevéltárnok, 7 lajstromozó, 7 mutatózó (Indicant), 2 kancellista és 3 jarulnok dolgozott akkor a levéltárban. 10 * A levéltárigazgatót, aki kamarai tanácsos volt, nem számítottuk bele ebbe a létszámba. A kamarai levéltár e személyzeti nehézségek ellenére is nagy munkát végzett az 1773—1785-ig terjedő korszakban. Feldolgozták a királyi jogügyi igazgatónak a magyar kamarához intézett jelentéseit (Opiniones directorales), a szepesi kamarának és a budai kamarai adminisztrációnak a levéltárba szállított iratanyagát. Ekkor született meg több fontos levéltári gyűjtemény, pl. a „Cöntractus, Conventiones, Transactiones", „Neoregestrata processus", „Ürbaria et conscriptiones". Folytatták a „Neoregestrata facta" gyűjtemény feldolgozását. Nagy ütemben folyt a jezsuita rendházakból beszállított anyag rendezése is (Acta Jesuitica). Az „Acta publica" nevezetű, köztörténeti iratokat tartalmazó sorozat is 1770—1780-ig készült el. 101 Ekkor került a magyar kamara tulajdonába a Czobor-család levéltára. Az erdélyi kincstári levéltárakból a magyarországi birtokokra vonatkozó jogbiztosító iratokat 1776-ban adták át. 102 Az iratok átvétele, rendezése, lajstromozása mellett a levéltár legfontosabb feladata az volt, hogy vitás és peres birtokjogi kérdésekben, vagy a kincstárt érdeklő peres ügyekben (ezek túlnyomórészt a kamara jövedelmeit érintették) a szükséges iratokat a magyar kamara, illetve a királyi jogügyi igazgató részére felkutassa és rendelkezésre bocsássa. A levéltári ügyek irányítására 98 Herzog: A kamarai levéltár. Levélt. Közlemények. 1931. IX. évf. 243—45. 89 OL. MK. Canc. et Reg. 1783. márc. N°. 24. jelzetű aktának a kamarai archívumra vonatkozó része. 100 OL. MK. Canc. et Reg. 1785. jan. N°. 33. Personal und Salarial Stand. 1784. 101 Vö. Herzog: A kamarai levéltár. Levélt. Közlemények. 1931. IX. évf. 265—67, 269—274., illetve a magyar kamara archívumának ma is ilyen nevű iratállagait és gyűjteményeit. 10ä Uo. 261—62.
