Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.

Az 1773. évi ügyviteli reform a Magyar Udvari Kamaránál 291 4 pénztári tisztből (Kasseoffizier), 3 járulnokból és 2 napidíjas írnokból, öszszesen 13 főből tevődött össze. Ez a létszám 1777-ben a napidíjas alkalmazottakkal együtt 18-ra emelkedett, s a pénztári feladatok szaporodása ellenére 1785-ig változatlan maradt (1784-ben a fizetőmester, az ellenőr, a pénztáros, a számfejtő, 5 pénztári tiszt, 2 járulnok, a szolga és 6 napidíjas írnok tartozott a pénztári személyzethez).

96 Magától értetődő, hogy a kamaraelnök a pénztári személyzet növelése érdekében is síkraszállt. E kérdéshez azonban szintén csak a helytartótanács és a magyar kamara egyesítése után nyúltak hozzá, amikor az állami pénztárügy vonalán II. József amúgyis nagyszabású reformot valósított meg. Levéltár (archívum, officium archivi). A magyar kamarának ezt a fontos központi hivatalát 1754-ben létesítették. A kamarai irattár mellett már 1738 óta működött levéltárnok, aki nagyrészt nem a kamara regisztratúrájához • tartozó, hanem a nemesi családok magszakadása révén vagy más módon a kamara birtokába jutott, elsősorban jogbiztosító jellegű iratanyag rendezésével és lajstromozásával foglalkozott. A bécsi udvar a levéltári iratoknak a feldolgozását főleg a lappangó királyi jogok felderítése, a fiskalitások biztosítása szempontjából tartotta fontosnak. Az iratok nagy jogi és gazdasági értéke bírta rá a bécsi udvart, hogy az 1750-es években a levéltárnoki tisztségből külön központi hivatalt fejlesszen ki. A levéltári hivatal igazgatójának 1754-ben Ribics Rudolf, bécsi egyetemi tanárt nevezték ki. Ribicset azonban — a számára kiadott titkos királyi utasítás alapján — gyakorlatilag nem a magyar, hanem a bécsi kamara alá rendelték. Feladata elsősorban az volt, hogy a magyar kamara levéltárából az uralkodóház trónöröklési jogát érintő fontos okmányokat felkutassa és Bécsbe vitesse. A magyar kamarai levéltár fejlődésében jelentős fordulatot hozott az 1764. esztendő, amikor a levéltár ténylegesen a magyar kamara fennhatósága alá került és élére Szendrey Benedek tanácsos személyében kiváló szakembert helyeztek. Az 1772. évi utasítás kibocsátásakor a levéltár több mint 17 főnyi személyzettel rendelkező tekintélyes hivatal, amely nagy ütemben végzi az őrzésére bízott iratanyag rendezését és lajstromozását. Az 1772. évi utasítás a levéltár feladatairól a királyi jogok (coronalia et fiscalia jura) megőrzésével és visszaállításával kapcsolatban emlékezik meg. Kötelességévé teszi a kamarának a királyi jogokra vonatkozó összes iratok és okmányok összegyűjtését, a kamarai levéltárból magánosoknak kölcsönadott iratok visszavételét, s a kamarai levéltár iratanyagának a már kiadott rendelkezések alapján való teljes rendezését, a királyi könyvek másolatainak a kiegészítését, illetve a másolati könyvek további vezetését. A kamarai levéltár iratait ezentúl csak a királyi jogok védelmére és tisztázására lehet felhasználni, magánszemélyeknek azok sem eredetiben, sem másolatban nem adhatók ki. Az utasítás megtiltja a levéltári tisztviselőknek, hogy iratokat hazavigyenek, s kötelezi a kamarát arra, hogy az iratoknak illetéktelenek kezébe való jutását, illetve azok tartalmának kiszivárgását minden áron akadályozza meg.

97 96 OL. MK. Canc. et Reg. 1785. jan. N°. 33. az 1775. és 1784. évi pénztári létszámra, az 1777. évit a Canc. et Reg. 1784. nov. N°. 311. jelzetű felterjesztés említi. 97 Herzog: A kamarai levéltár. Levélt. Közlemények. VI. évf. 1928, 5—6, 10, 14—16., IX. évf. 1931, 227, 242, továbbá az 1772. évi utasítás 25. fejezet. 7 Levéltári Közlemények