Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.
284 Nagy István A szakhivatalok (Számvevőhivatal, pénztár, levéltár) Említettük, hogy a magyar kamarának e központi szerveit különleges, a tanács ügyintézési munkájától bizonyos mértékig elkülönülő tevékenységük miatt nevezhetjük szakhivataloknak. Ez az elkülönítés a kamara ügyosztályi rendszerében is észrevehető, a számvevőségi, pénztári, levéltári ügyek irányítására ugyanis 1773-ban külön ügyosztályokat állítottak fel. Szamvevohivatal (officina rationaria). Az 1772. évi utasítás a számvevőhivatalt (számvevőséget) fontossága miatt a kamarai ügy tükrének nevezi. Ennek ellenére a számvevőhivatal működésével az utasítás nem foglalkozik olyan részletesen és behatóan, mint a tanács vagy a segédhivatalok munkájával. Ennek a magyarázata abban rejlik, hogy a számvevőhivatalnál az ügyosztályi rendszer, a fejlettebb ügyintézés — épp a számviteli munka fontossága következtében — már 1772 előtt kialakult. A számvevőhivatal már 1749 óta osztályok szerint végezte munkáját, 77 s ez a rendszer 1772 után is változatlan maradt. Az utasítás ezért inkább csak összefoglalja és kiegészíti a számvevőhivatal működésére vonatkozó rendelkezéseket (a számvevőség osztályairól különben nem tesz említést). Utal a számvevőhivatalnak a kamarai kiadmányokat ellenőrző feladatára, a számadásokat ellenőrző tevékenységére. Meghagyja, hogy a a számvevőhivatal az ellenőrzésre fel nem terjesztett számadások jegyzékét a tanácsnak minden hónapban küldje meg, az összes kamarai jövedelmek nyilvántartását napról-napra pontosan vezesse, s a kamara évi számadásait ellenőrzésük megtörténtével a magyar kamara útján az udvarhoz terjessze fel. Kitér az utasítás a számadással tartozó tisztviselő óvadékára és kötelezvényére, utóbbit a kincstár biztosítása céljából a tisztviselő házastársának is alá kellett írnia. Megtiltja továbbá, hogy pénztári hátralékot a magyar kamara az uralkodó jóváhagyása nélkül bármelyik tisztviselőjének elengedjen. Kimondja, hogy a hűtlen pénzkezelésen ért tisztviselőt nemcsak el kell bocsátani, hanem ellene bírósági eljárást is kell indítani. Rendkívül zavaros számadás felülvizsgálata esetén az illetékes számadót — az utasítás szerint — Pozsonyba kellett felrendelni, vagy a számvevőség egyik tisztviselőjének a számadó állomáshelyére kellett kiszállnia a számadások rendbehozatala illetve tisztázása végett. Az ellenőrzött és jóváhagyott számadására az illetékes számadó tisztviselő felmentvényt kapott. A felmentvényt a számadásokra a tanácsnak kellett megadnia, az olyan számadásoknál, amelyeket a királyi udvarhoz terjesztettek fel, a felmentvényt az uralkodó adta meg. 78 A számvevőhivatalnak 1775-ben csak 4 osztálya volt (általános gazdasági, városi, harmincadügyi és sóügyi), szemben az 1749-ben létesített 5 osztállyal, amikor az irodai és irattári munkák részére még külön ötödik osztályt is fel77 A számvevőségi ügyosztály „Officinalia seu Rationistica", a pénztár „Cassae, taxae tollerantiae Judaicae, taxae Jazygum, censuum regiorum et diaetalium regiarumque civitatum", a levélfari „Archivalia" nevet viselte. A számvevőhivatal osztályokra való bontására OL. MK. Ben. res. 1749. jan. 29. 78 1772. évi utasítás. 85—89. fejezet. 79 OL. MK. Canc. et Reg. 1775. márc. N°. 694., a kamaraelnök márc. 28-i felterjesztése. A szamvevohivatal tisztviselőinek latin neve: rationum magister (számvevő), rationum vicemagister (alszámvevő), rationum consultor (számtanácsos), rationum officialis (számtiszt).