Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.
2g2 Nagy István get, akik e könyv alapján könnyen tájékozódhattak a magyar kamara tevékenységét érintő legfontosabb királyi rendelkezésekről. 69 Az 1772. évi utasításnak az irattárra vonatkozó többi fejezete az iratok kikölcsönzését, a kölcsönzőkönyv vezetését, a birtokjogi tartalmú iratoknak a levéltár részére való elkülönítését, az irattárban a hivatalos titok megőrzésének módját szabályozza. Ezekben az utasítás szövege általában a régebbi utasítások pontjait ismétli meg. 70 A magyar kamara 1772 utáni regisztratúrájának irattári rendje az utasításban előírtak alapján alakult ki. Maradéktalanul végrehajtották az iratoknak ügyosztályi állagokba való gyűjtését, az iratok havonként újrakezdődő sorszámozását. Az iratok — híven az utasítás rendelkezéseihez — ügyosztályonként egy-egy hó anyagát tartalmazó fasciculusokban, azon belül sorszámok szerint találhatók ma is. Az iratok lajstrom- és mutatókönyvei, amelyek a következő évben a „libri capitales" nevet kapták, szintén az utasítás előírásaínak pontos végrehajtásáról tanúskodnak. A tanácsülési jegyzőkönyveket, amelyek már az iktatóhivatalban ügyosztályok szerint különültek el, minden év végén bekötötték és a megfelelő ügyosztály irataihoz helyezték. Az 1773. évi reform egyik nagy vívmánya volt az is, hogy megszüntette az iratoknak különféle helyeken való őrzését. Az 1773. évi rendezés előtt többhelyütt, a tanács helyiségében, az irodában (kiadóhivatalban), a számvevőség irattárában is tároltak olyan iratokat, amelyeket tulajdonképp az irattárnak kellett volna őriznie. A tanácsülési jegyzőkönyvek egy része pl. a tanácsteremben, a fogalmazványok egy része az irodában volt, a bizottságok jegyzőkönyveit pedig a számvevőség irattárában helyezték el. 71 Most az új rendszer értelmében minden irat az irattári hivatalba futott be (kivéve természetesen a számvevőség és a pénztár saját iratait, amelyeket a számvevőség és a pénztár irattárában őriztek), s ott végezték el azok rendezését, irattári feldolgozását is. Az irattári hivatal munkája tehát 1773-ban szintén tetemesen megnövekedett. A kamaraelnök ezért itt is a személyzeti státus bővítését javasolta. A reform előtt 1 irattáros (regestrator), 2 alirattaros (viceregestrator), 2 irattári tiszt (officialis) és 2 járulnok (accessista) dolgozott az irattárban. Az új körülmények között a kamaraelnök szerint a következő személyzet vált szükségessé a munka elvégzésére: 1 irattáros, 1 alirattaros és 2 segéd (adjunctus) az iratok tartalmi kivonatainak az elkészítésére, 2 sorjegyző (regestrans) a libri capitales vezetésére, 2 járulnok a libri capitales mutatóinak készítésére, 2 járulnok az iratok kivételére és visszahelyezésére, szerelésekre, őrjegyetk készítésére, királyi rendeletek és egyéb iratok másolására, tehát összesen 10 személy. A segédhivatalok új személyzetét megállapító 1773. július 10-i királyi rendelet jóvá is hagyta a kamaraelnök javaslatát. 72 Az irattári hivatal állandó személyzete 1785-ig ál68 Uo. 81. fej. 70 Uo. 82—84. fej. 71 Herzog /.: A magyar kamarai levéltár története. (A továbbiakban: A kamarai levéltar.) Levélt. Közi. 1928. VI. évf. 19—20., OL. MK. Decr. officio regestr. sonant. 1752. febr. 21., Acta Grassalk. Litt, praes. Grassalk. 1760. márc. 17., Exp. cam. 1755. jun. Off. Rat. 1. 72 Az irattári hivatal megnövekedett munkájára és a kamaraelnök javaslatára OL. MK. Ben.'res. 1773. ápr. N°. 145., az új személyzet jóváhagyására. Uo. 1773. júl. N a . 581.
