Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Nagy István: Az 1773. évi ügyviteli reform és az ügyviteli rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál / 257–295. o.
272 Nagy István tári jövedelemként a kamara vette át a zsidók taksáját, fedezte részben az egészségügyi (veszteglőkre, egészségügyi zárakra vonatkozó) kiadásokat, vagy mivel a kamara a vízszabályozás pénzügyi kérdéseivel, a selyemtenyésztés ügyeivel (utóbbiak a gazdasági vegyes bizottság hatáskörébe tartoztak) is foglalkozott. 30 Ideiglenes jellegű vegyes bizottságot állítottak fel pl. 1773-ban a pozsonyi zálogház létrehozásakor. 31 A magyar kamara hatásköre 1773 után több olyan fontos teendővel bővült, amelyet a helytartótanáccsal közösen kellett intéznie. Ilyen esetekben az ügyek megtárgyalására az uralkodó mindig vegyes bizottságok létesítését rendelte el. A jezsuita rend 1773. évi feloszlatásakor pl. olyan bizottságok alakultak, amelyek munkájában a helytartótanácsi tisztviselőkön kívül kamarai tisztviselők is részt vettek. 32 A szerzetesrendek feloszlatása alkalmából, mivel a feloszlatott rendek vagyonának kezelését a magyar kamara hatáskörébe utalták, szintén vegyes bizottság létesült. 33 A helytartótanács 1782 szeptemberében felállított egyházi bizottságában egy kamarai tanácsos is közreműködött, így tulajdonképp ez is vegyes bizottság volt. 34 Vegyes bizottságot (comissio politico-cameralis mixta) állítottak fel 1783-ban az olyan ügyek megtárgyalására, amelyek mind a helytartótanácsot, mind a kamarát érintették. 35 A vegyes bizottságokban megtárgyalt ügyek közül a közigazgatási vonatkozásúak elintézése a helytartótanácsra, a kamarai (pénzügyi) vonatkozásiaké pedig a megfelelő kamarai ügyosztályokra hárult. Ezért e bizottságok jegyzőkönyvei többnyire megtalálhatók az illetékes ügyosztályok iratanyagában. A többnyire vegyes bizottságok nem zavarták az ügyosztályok munkáját, az ügyosztályi rendszer érvényesülését, sőt arra inkább hasznosnak bizonyultak. A magyar kamaránál az 1740—1772-ig terjedő korszakban a főbb kamarai ügycsoportok ügyeinek összefogására, illetve egyes kamarai hivatalok (levéltár, pénztár, számvevőség) ügyeinek irányítására igazgató-tanácsosokat jelöltek ki. Ez az igazgatói rendszer az ügyosztályi rendszer bevezetése után továbbra is megmaradt, bár valószínűleg azért, mert az új viszonyok miatt nem volt rá annyira szükség, észrevehetően visszafejlődött. Az 1772. évi utasítás nem beszél igazgató-tanácsosokról, munkájukat sem szabályozza. Belső utasítások, rendeletek is alig emlékeznek meg róluk. Kétségtelen, hogy továbbra is megmaradt a levéltárigazgató tisztsége, amelyet pl. az 1780-as években Trsztyánszky Dániel tanácsos töltött be. Trsztyánszky, úgylátszik, az irodaigazgató teendőit is ellátta, mert 1784-ben utasítást kapott a kiadóhivatal (a tulajdonképpeni iroda), az irattári hivatal rendszeres vizsgálatára, ellenőrzésére és ügyvitelének megjavítására. 36 Új igazgatóként szerepel 1777-ben az építési igazgató. Ezt a tisztséget Kempelen Farkas kamarai tanácsos viselte, aki ilyen minőségben utasítást dolgozott ki a magyar kamara akkor kinevezett alépíté30 A vegyes bizottságokban való közreműködésre utalnak a zsidó türelmi taksa ügyeit intéző bizottság jegyzőkönyvei a „Cassae, taxae tolerantiae Judaicae..."; a gazdasági bizottság jegyzőkönyvei a „Hydraulica seu Danubialia", az egészségügyi bizottság hasonló iratai a „Contumacionalia et sanitatis negotia" nevű kamarai ügyosztályok iratanyagában.. 31 OL. MK. Fiduciaria. 1773. május N° 245. 32 OL. MK. Ben. res. 1773. szept. N° 5. 33 OL. MK. Ben. res. 1782. febr. N° 1., a feloszlató bizottság elnöke a kamaraelnök volt34 Felhő I.—Vörös A.: A helytartótanácsi levéltár. Bp. 1961, 285. 35 OL. MK. Canc. et Reg. 1783. márc. N° 24. 36 Uo. 1784. jan. N° 15.