Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Komoróczy György: Az állami élet megindulása a felszabadult Bihar megyében / 11–55. o.
24 Komorőczy György Tagadhatatlan, hogy a főispán a kormányt ezekben a hetekben nemcsak jogilag képviselte, hanem olyan hatáskört is ^gyakorolt, mellyel különben csak a kormány rendelkezett. A jogszabályokban megállapított hatáskörén túlmenően ugyanis az élet megindulása során új problémák is vetődtek fel, és a megye akkor még nem volt messze a hadműveletek szinterétől sem. Áttekintő képességgel biró, rugalmas egyéniség kellett a feladatok megértéséhez és ellátásához, olyan, akinek — ha nem akart a régi módszerek szerint kormányozni — tisztában kellett lennie az MKP irányvonalával, a szegedi nagygyűlés határozataival, a megalakult Központi Vezetőség elgondolásaival. Tudvalevően az állam akkor még nem rendelkezett a szükséges gépezettel; ki kellett építeni a különböző funkciókban a munkásosztály és a parasztság képviseleti rendszerét, és ezáltal biztosítani a hatalomban a népi demokratikus munkás-paraszt forradalmi diktatúra követelményeinek megvalósulását. Ezért tekinthető a főispáni állás az élet megindulásának kezdeti időszakában egyik legdöntőbb kulcspozíciónak megyénkben, annál is inkább, mert itt az államigazgatás szervezetének kiépülése kezdetén még a demokratikus pártok szövetségéből adódó nemzeti bizottságok sem voltak meg. A feladatok a szocialista forradalom irányába mutattak, és első lépésekként a demokratikus társadalmi erők érvényrejutásának lehetőségeit kellett kiépíteni. 54 Lehet, hogy egyes megfigyelők szemében az 1944 november havában történt tisztviselői megbízatások önkényesnek tűnnek és az a látszat merül "föl, mintha a főispán szervező munkája egy centralizáló államhatalom irányába mutatna. Akármilyen is a látszat, ez az eljárás és módszer akkor indokolt volt, hiszen egy-egy fontos állás üresen hagyása fékezte volna az élet újramegindulását. A kinevezettek kiválasztása során alkalmazott szempontok nyilvánvalóan nem a kizsákmányolók érdekében érvényesültek; a kinevezések — ha nem is mindig voltak szerencsések —, tartalmukat tekintve általában valóban megfeleltek a forradalmi demokratikus diktatúrának. Ugyanakkor a főispán már az első napokban megtette a lépéseket olyan testületi társadalmi szervek kialakítására, amelyek az új közigazgatás népi irányítására és ellenőrzésére voltak hivatva szolgálni. Népgyűlések szervezését írta elő: Furtán például november 23-án, Zsákán 24-én hirdették meg a falugyűlés jellegével biró és a község lakosait általában mozgósító gyűlést, amely egyben az elöljáróságot is megválasztotta, legalább is ideiglenesen. 55 A népgyűléseket a már említett Demokratikus Front (elnevezései helyileg kisebb mértékben változtak) irányította. A népgyűléseken kívül testületi megbeszélést is szervezett a főszolgabírók számára, amelyeken megtárgyalták az általános politikai helyzetet. Ilyen gyűlésen nyújtott tájékoztatást december 10-e körül a távollevő főispán megbízásából Mile József vármegyei főjegyző. Abból kiindulva, hogy „a járási és községi közigazgatás vezetőinek jó része a tényleges helyzetet hamisan ítéli meg. . .; a helytelen megítélés helytelen vezetésre vezet", ismertette a politikai helyzetet. Elmondotta, hogy a háború miatt nélkülözésekre kell számi54 Vö. M. Somlyai Magda: Néhány megjegyzés Halasi László cikkéhez. Párttörténeti Közlemények 1964: 203. old. (Ezentúl = Somlyai: Megjegyzés) 55 DÁL, Levelezés, Különböző helyeken.
