Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialakulása / 209–234. o.

A MAGYAR KÖZÉP- ÉS NAGYCÍMER KIALAKULÁSA* Magyarország régi címerének két ősi eleme: a kettőskereszt és a vágások a XII. század utolsó negyedében jelennek meg numizmatikai és szfragisztikai emlékeinken. Mind a kettőt sokáig külön-külön és váltakozva használták, s csak a XV. század közepe táján foglalták egyetlen (hasított) címerpajzsba. Közel' 600 éves múltja során az anyaországnak volt a felségjelvénye.

1 Ezt a területet királyaink kezdettől fogva nemcsak védelmezték, hanem

1 feudális hódításaikkal növelni is igyekeztek. Szent István (997—1001; 1001— 1038) hódítása (a Lajta és Fischa köze) még védelmi jellegű, s mivel a legnagyobb erő irányában történt, múló természetű is volt. Tartósabbnak bizonyult a Szerémség elfoglalása (1071—1072) Salamon idejében (1063—1074), s a Dráva és Száva közbe („Horvátországba") való nyomulása (1082, 1083, 1092) Szent Lászlónak (1077—1095). Miután biztosította Horvátországot, 1095' és 1111 között hódította meg Kálmán (1095-1116) Dalmáciát. 1135-1137 táján ismerik el a Ráma és Boszna völgyében élő szerbek II. Béla (1131—1141)* fennhatóságát. A dalmáciai és horvátországi mellé ő vette fel a Ráma királya címet, második fiát: Lászlót pedig Bosznia hercegévé tette. Példáját követve utódai is bővíteni kezdik királyi címüket új szerzeményeik címeivel. III. Béla (1172—1196) észak felé fordítja erejét, s megszerzi Galíciát (címe nélkül).. Imre (1196—1204) veszi fel Szerbia királya címét 1201-ben, II. András (1204— 1235) pedig Galíciáét és Lodomériáét, megalapítja a macsói hercegséget és a Szörényi bánságot. IV. Béla (1235—1270) elfoglalja a déli Boszniát, Chulmiát és Bolgárország nyugati részét s megszerezve a Kúnország feletti uralmat, fel* A tanulmány először németül a Nouvelles Études Hístoriques (Bp. 1965). II. 319—356.. lapjain jelent meg Die Entwicklung des ungarischen Mittel- und Grosswappens címen. 1 A magyar (kis) címer kialakulását tárgyaló újabb (de a régebbi irodalomról is tájékoztatást nyújtó) munkák a következők: Fejérpataky L.: Az Árpádok címerei. (Árpád és az Árpádok. Szerk. Csánki D. Budapest 1908.) — Csánki D,: Az új magyar és úgynevezett közös címerekről. Századok 50 (1916). — Dőry F.: Magyarország címerének kialakulása. Turul 35 (1917). — Hóman B.: A magyar címer történetéhez. Turul 36 (1918—1921). — Kumorovitz L, B.: A magyar címer hármashalma. (A bécsi Magyar Történetkutató Intézet 1934. évi Évkönyve.) — Donászy F.; Az Árpádok címerei. Budapest 1937. — Kumorovitz L. B.: A magyar címer kettőskeresztje és hármashalma. (A gödöllői prém. gimn. 1941—1942.. évi Évkönyve.) — A magyar címer valamennyi alkotórészét összefüggően és kimerítően tárgyalja Kumorovitz L.: A magyar trikolór és a magyar államcímer múltja c, heraldikai részében. még kiadatlan értekezése. (Budapest 1954. A M. T. Akad. Kézirattárában. A továbbiakban t Trikolór és államcímer.)