Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - IRODALOM - Bognár Iván: Zur Geschichte der Produktivkräfte und Produktions Verhältnisse in Preussen 1810–1933. Verarbeitet von Herbert Druck. A termelőerők és a termelési viszonyok történetéhez Poroszországban 1810–1933. Berlin, 1960. / 171–174. o.

IRODALOM ZUR GESCHICHTE DER PRODUKTIVKRÄFTE UND PRODUKTIONS VERHÄLTNISSE IN PREUSSEN 1810—1933 Verarbeitet von HEBBEBT BHCK Berlin 1960, 958 1. A termelőerők és termelési viszonyok történetéhez Poroszországban 1810—1933 A kiadvány, mint azt az előszó közli, a potsdami Német Központi Levéltár _ iratsorozatának 2. számaként, mint a merseburgi részleg több kötetes kiadványának egyik kötete jelenik meg: mégpedig mint a porosz Kereskedelem- és iparügyi minisztérium speciális leltárának (Spezialinventar) második kötete. Ez a három kötetes szakleltár, mely a huszonegy kötetből álló minisztériumi teljes leltáron alapszik, kísérlet az egy fondon belüli, meghatározott tematikájú anyag teljes feltárására. A kutatás gyakorlata fogja megmutatni — mondja , az előszó — az effajta leltár célszerűségét és használhatóságát s egyszersmind a további ehhez hasonló kiadványok szükséges voltát. Miért volt szükség erre a kiadványra? Erre a bevezetés adja meg a választ. Az NDK történészei ugyanis az utóbbi években nagy figyelmet szenteltek a ternfelőerők és a termelési viszonyok történetének, melynek a kapitalizmus és imperializmus korában különleges aktualitása is van. Az NDK levéltáraiban erre vonatkozólag gazdag, de még kevéssé ismert és nehezen hozzáférhető anyag van. Közülük a XIX. századot és a XX. század első harmadát illetőleg a Német Központi Levéltár merseburgi részlegében őrzött fond: a porosz kereskedelem- és iparügyi minisztérium (120. sz. leltár) a legjelentősebb. Az egykori Poroszországban, a leghatalmasabb német rész államban a gazdasági szakigazgatás már igen korán kifejlődött, kivált a pénzügyigazgatás köréből, és önálló, sokrétű feladattal ellátott központi hatósággá vált. A porosz Kereskedelem- és iparügyi minisztérium tekintélyes mennyiségű iratanyaga mai állapotában gazdag és sokoldalú forrás a történettudomány számára a kapitalizmus keletkezésére és további fejlődésére vonatkozólag, egészen az imperializmus koráig. Ugyancsak visszatükröződik az iratokban a munkásosztály a kapitalista termeléssel elválaszthatatlanul összefüggő kialakulása és fejlődése, valamint ezzel együtt a munkásmozgalom története. Természetesen az erre vonatkozó forrásokat igen kritikusan kell kezelni, mivel ez a folyamat a porosz államapparátus szemszögéből van megvilágítva. Az aktákban -nemcsak központi, hanem helyi és tájegységi adatok is találhatók, úgy hogy ezek az ilyen jellegű feldolgozásokban is jól felhasználhatók. Másfelől viszont nemcsak a porosz, hanem a többi német állam sőt a külföld ilyen szempontú fejlődéséről is kaphatunk adatokat, úgy, hogy az iratanyagnak bizonyos szempontból és bizonyos fokig általános nemzetközi jelentősége is van. Mindezek a tények beható analízisen nyugvó terjedelmes publikációt igényeltek, mely aktuális kutatási súlypontozásával megkönnyíti a történettudomány számára lényeges forrásanyag hozzáférhetőségét. A bevezetés második része hivatal- és levéltártörténeti ismertetést ad. Ebből megtudjuk, hogy a Kereskedelem- és iparügyi minisztérium fondja egyike a legjelentősebbeknek és legterjedelmesebbeknek a merseburgi levéltárban őrzött fondok közül. Már a feudális Poroszországban (1807-ig) is nagy figyelmet szenteltek ui. a „kereskedelem és manufaktúra" ügyeknek. A Központi Igazgatóság 1723-ban történt alapítása után a kereskedelmi és az iparügyek, a bánya- és kohóügy, valamint a különböző vonatkozó helyi bizottságok e hivatal alá tartoztak. A merkantilizmus idejében a fokozott jelentőséget nyert ipar- és kereskedelem új szabályozást tett szükségessé. így jött létre 1740-ben a posta-, kereskedelem- és manufaktúra ügyek intézésére hivatott bizottság. A bánya- és kohóügyek bizottsága 1768-ban alakult meg, miután előzőleg már — alsóbb hivatalokként — bányaesküdtségek és bányahivatalok formájában működött. így nem csodálható, ha a XIX. sz. elején már egy viszonylag zárt kereskedelmi és ipari igazgatás működött, melyhez fogható más német államban nem volt. A központi igazgatóságokat szakminisztériumokká átalakító 1808. december 16-Í rendelet a kereskedelem- és iparügyeket az újonnan alapított Belügyminisztérium ügykörébe sorolta be. Ott mint önálló kereskedelem- és iparügyi osztály működött. Közvetlenül az ügy-