Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Dokumentumok Magyarország felszabadulásának történetéhez / 139–170. o.

146 Karsai Elek És mi történt ezután? Én azonnal engedélyt kértem arra, hogy törzsem még Huszton levő részéhez vissza­térhessek. Ügy véltem ugyanis, hogy mire oda beérkezem, várni fog egy hadparancs, amely­ben Horthy most már közli a fegyverszünet tényét és annak feltételeit, mert hiszen a prokla­máció csupán annyit mondott befejezésül, hogy fegyverszünetet kértem, de arról nem nyilat­kozott, hogy megkötötték-e a fegyverszünetet és mik annak a feltételei. Ügy véltem tehát, hogy mire Husztra érek, ahol vezérkari tisztjeim vannak, akikkel majd intézkednem kell, addig ez a hadparancs beérkezik, — továbbá, hogy ugyanakkor be fog érkezni a Vezérkar főnökének hadműveleti parancsa is, amely beszabályozza, hogy az 1. hadsereg ebben az új : helyzetben mit kell tegyen, mi tehát a feladata: szembe fordul-e a németekkel, ha igen, ho­gyan, — felvenni az érintkezést a velünk szembenálló Vörös Hadsereggel, avagy már történ­tek megállapodások a Vörös Hadsereggel a feladatainkat illetően? Mindezt ott vártam Husz­ton. Sajnos, eredmény nélkül, mert sem hadparancs nem érkezett be, sem hadműveleti parancs, csupán beérkezésem után egy olyan távirat, amely szerint a németek mellett tovább kell küzdenünk. Ez viszont teljesen ellentétes volt azzal, amit a rádióban hallottam. Bocsánat, most egy pillanatra megszakítom és visszafordítom az elbeszélés időrendjét. Október 15-ét megelőzően a Vezérkar főnökétől kaptak-e valamelyes útbaigazítást? Ügy véltük, hogy kapunk: október 14-én estére a hadseregparancsnokom és én, mint vezérkari főnöke, Szatmárnémetibe voltunk rendelve. Kik voltak még oda meghíva? Tudomásom szerint a tőlünk délre, Erdélyben küzdő 2. magyar hadsereg parancsnoka,. Dalnoki Veress Lajos vezérezredes és vezérkari főnöke, Kozár Elemér vezérkari ezredes. Már az autónk készenlétben 'állott az induláshoz, amikor egy vezérkari százados egy sürgönyt kézbesített nekem, amelyben a Vezérkar főnöke ezt a megbeszélést lemondotta. Az indok? I Indokolás nem volt. Később kiderült, hogy a balatonfüredi hadiiskolát látogatta meg ebben az időpontban.. Ezt én már csak hónapok múltán Debrecenben tudtam meg. Ki mondta el ezt önnek? Erre nem _ tudnék most visszaemlékezni. Azt hiszem, hogy .Vörös János öccse, Vörös Gyula vezérkari ezredes említette, hogy a bátyja ebben az időben Balatonfüreden szemlélte a hadiiskolát. De ismétlem, hogy úgy emlékezem vissza, nem merek tehát konkréten felelni erre a kérdésre. Most visszatérve október 15-re: tehát megjött ez a parancs, hogy továbbra is harcolni kell a németek oldalán ... Igen". ... emlékezete szerint, ki írta alá ezt a hadparancsot, illetve hadseregparancsot?. Ügy vélem, hogy a Vezérkar főnöke 1. osztályának a jelzése volt rajta, miután had­műveleti parancsoknál aláírást mellőztek, csupán egy szám volt és a parancs lényegi tartal­mának megfelelően azt vagy a hadműveleti osztály adta ki, vagy (ha anyagi vonatkozású volt) az anyagi osztály, vagy (ha híradó vonatkozású) a híradó osztály . .. Egy ilyen parancs kiadásához kinek az ellenjegyzése, vagy a kézjele volt szükséges?' Ennek a döntő jelentőségű parancsnak az aláírásához, jóváhagyásához úgy vélem, hogy a Vezérkar főnökéé szükséges. Tehát Vörös Jánosé? Ügy vélem, igen. A továbbiakban hogyan, mi történt október 15-én délután? A parancsot kézbevéve nem akartam hinni a szememnek, de kezdtem érezni ^azt, hogy Budapesten valami nincsen rendben. A vezérkari tisztjeim kérdően néztek rám és döntést vártak. Ebben a helyzetben, úgy véltem, tiszta képet csak akkor kaphatok, ha magával Vörös Jánossal, tehát a Vezérkar .főnökével tudok beszélni. Ezt meg is kíséreltem^ azonban csak a szárnysegédével kaptam kapcsolatot, Kapitányfy vezérkari őrnaggyal. Elég hosszú idő telt el, amíg őt is a telefonhoz lehetett kapni. Az első kérdésem az volt, hogy híteles-e a kor­mányzói szózat és mihez tartsuk most magunkat és mikor beszélhetek a Vezérkar főnökével? A felelet az volt, hogy a Vezérkar főnöke nincs jelen, nem tudja, hogy hol van; ha majd visszaérkezik a helyére, majd kapcsoltat engem. Hogy mit kell cselekedni; hát azt mindenki maga keli eldöntse. Ez a felelet természetesen még jobban felzavarta 'most már a kedély­állapotomat, és mindinkább láttam, hogy egy boszorkánykonyha főztjébe kerültem, hogy immár értelmes parancsokat, úgy látom, legközvetlenebb elöljárómtól kapni nem tudok, mert telt-múlt az idő és Vörös Jánossal csak nem tudtam kapcsolatot teremteni.

Next

/
Thumbnails
Contents