Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala, 1458–1541 : kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására / 67–98. o.
86 Kubinyi András egy szekér fát. 127 A cenzust, akár a jászkunok, nem telkenként, haneim egy öszszegben fizették. A fa adása azért érdekes, mert a számadásokban favásárlásra valóban nincs nyom, az udvartartás tüzelőszükségletlét tehát fedezte az uradalom. Buda és Visegrád közti királyi birtokok zöme erdővel volt borítva, amit más adatok teljes mértékben alátámlasiitanak. 128 Tekintélyes kiadástól menekült meg így az udvartartás. Ugyancsak a provizoratus fedezhette az udvartartás halszükségletét, ami szintén jelentős tétel volt, hiszen hetente két nap nem ettek húst. 129 A halakat részben a királyi halászok szállították, 130 részben az uradalom által létesített vizafogókon fogták. 131 Mint említettük, munkajáradékra nincs adat (kivéve a fa Budára fuvarozásáfa), terményjáradék, a kunok jelentős 'Szolgáltatásak leszámítva, kevés volt. Ilyennek tekinthető a már említett tűzifán és» halakon kívül a borkilenced. A borkilenced és az időnként bérelt egyházi bortized azonban nem fedezte teljesen az udvar borszükségletét. A pénzbeli cenzus értékét nem tudjuk meghatározni. Igen gyakran nem telkenként, hanem helységenként vetették ki, ami kétségkívül könnyebbséget jelentett a jobbágyoknak, számunkra azonban szinte lehetetlenné teszi a számítást. Igaz ugyan, hogy akkor sem tudnánk megállapítani a jövedelmet, ha a cenzust telkenként fizették volna a várnak. Hiszen ugyanazon birtokosnak, Hippoiit * érseknek birtokain sem volt a cenzus egyforma, 20 dénártól 2 ft 92 d-ig váltakozott! 132 Egy azonban teljes biztos: a királyi birtokokon enyhébb volt a jobbágyság helyzete, kevesebb teher sújtotta, különben nem kellett volna az 1514 : 23. tc.-nek kimondani, hogy ezentúl a jászok, kunok és a többi királyi jobbágy (kivéve a szabad, kerített városokat) is köteles legyen az ország többi jobbágyához hasonlóan cenzust, ajándékot és kilencedet fizetni és servitiumokät végezni. 133 Persze — mint idézett adataink is mutatják — ezekkel eddig is tartoztak a király jobb ágyai, csakhogy nyilván az országos átlagnál kisebb terhekkel. Feltehető, hogy akár a Hippolit-birtokoknál, itt is a cenzus volt a legnagyobb tételt jelentő bevételi forrás. 134 Jövedelme volt még a várnak a bíráskodásiból, 135 vámokból, 136 és malmokból. 137 A budai provizoratus alá tartozó birtokok bruttó jövedelmét, mégha a természetbeni szolgáltatásokat is beszámítjuk, még Mátyás 'uralkodása alaltit sem becsülhetjük 20—22 000 ft-nál magasabbra. Ez a bevétel természetesen a Jagelló-korban, amikor a Corvi'n-birtokok újra magánkézre kerültek, és sok bir127 Iványi Béla: A Budához és Visegrádhoz tartozó koronajavak 1609-ben, Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle XII. k. 1905. 383—4. 128 1468: Dl. 16631. — 1507: OL., Ft., Esztergomi kpt. mag. lt. Lad. 33. fasc. 1. nr. 3. 129 Kubinyi András: A mezőgazdaság történetéhez a XVI. század eleji Budán. Agrártört. Szemle. (Sajtó alatt.) 130 L. fenn a halászokkal kapcsolatban, valamint a 82. j-ben idézett pozsonyi példát. 131 T. L.: Vizafogó Vácz és Buda között 1528-ban. Magyar Gazdaságtört. Szemle VII. k. 1900. 92. 132 Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén. Századok 94. k. 1960. 540. 133 Corpus Iuris id. kiad. 716. 134 Fügedi i. m. 536, 552—3. 135 H er pay i. m . 210. sz. 136 Pl. 1508: Dl. 26127. 137 Pl. Bártfai Szabó i. m. 1080. sz. — Kubinyi: Budafelhévíz . . . 131. skk.
