Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története / 21–56. o.
A Hunyadi család levéltárának törtenete 53 A levéltárképződés törvényei értelmében az egykori Hunyadi levéltár és Brandenburgi György gazdag levéltáráinak a magyarországi, erdélyi és szlavóniai birtokokkal összefüggő része együvé tartozó egész, s ennek a levéltári anyagnak együtt kellene lennie, hisz sem birtokoszitály, sem birtokátruházás, sem más birtokjogi aktus nem bontotta meg az egykor hatalmas birtok és a birtokos család levéltárát. Ennek ellenére ez a levéltári anyag ma Európa 6 levéltárában található. Brandenburgi György magyarországi szereplésével és birtoklásával összefüggően keletkezett iratanyag sorsának vázlata tehát a következő: Ansbach Plassenburg cfeáek " ' iíttök (Hausarchiv) NÜRNBERG íTSTátedás" 1895-i cseíe Bamberg BUDAPEST ZÁGRÁB BÉCS BUDAPEST BAMBERG MERSEBURG Az első tagolódást az a körülmény okozta, hogy a Brandenburgi család a családot és a családtagokat közvetlenül érintő iratokat Plassenburgban, házi levéltárukban kezeltette. A családi szempontok okozták azt is, hogy a plassenburgi házi levéltárnak időközben Bambergbe került anyagából egyes iratok a család idősebb ágának berlini levéltárába kerültek, s ennek anyagával kerültek jelenlegi őrzési helyükre: Merseburgba. Az Ansbacnban őrzött levéltári anyag első megbontásait Alexander őrgróf feudális jellegű ajándéka jelentette, s így az oklevelek egy része Bécsen át Budára került. Minthogy ez az okleveles anyag a feudális jogok szempontjából még nem volt teljesen 'holt, a 18. század végi monarchia igényt tartott arra a néhány oklevélre, melyek államügyeket érintettek. így került 11 oklevél Bécsbe, a Haus-, Hof- und Staatsarchiv-ba. Az oklevelek e részének további tagolódását a magyar szabadságharc leverése után érvényesült horvát szeparatista törekvések okozták, amelyeknek egyik eredménye volt, hogy mintegy 240 darab Zágrábba került. Csak átmeneti jelenségnek tekinthetjük, hogy ezeknek az okleveleknek nagyobbik része háromnegyed századra visszakerült Budapestre. Két ország levéltárosai által a hozzávetőleg azonos értékek cseréjének elve alapján végrehajtott csere eredményeképpen került az oklevelek másik része Budapestre. Az egykor Ansbachban őrzött iratanyag levéltári átszervezések következményeként megjárta. Münchent, míg alig negyedszázada Nürnbergbe került. A 16. században lezárult és történetivé vált levéltári anyagot, amely tulajdonképpen két levéltárban (Anisbach és Plassenburg) maradt fenn, 200 évniél hosszabb teljes nyugalom után 110 év leforgása alatt különböző tényezők ügy -szétszaggatták, hogy ma Európa 5 országának 6 levéltárában (Staatsarchiv Nürnberg és Bamberg, Deutsches Zentralarchiv Merseburg, Hausr, Hofund Staatsarchiv Wien, Drzavni Arlhiv Zagreb, Magyar Országos Levéltár) találjuk. Feudális jellegű ajándékozás, különös államérdek, nemzeti szeparatista törekvés, uralkodóházi érdek és államközi levéltári csere voltak azok a tényezők, amelyek ezt a levéltári anyagot szétszagatták. Ez a szétszaggatotitság szükségszerűen komoly akadályokat gördít az anyagot felhasználni kívánó kutatás elé.
