Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története / 21–56. o.
A Hunyadi család levéltárának története 51 Ministerelnökség s a cs. és kir. külügyministerium között az alkalmas tárgyalások megindíthatok legyenek". 185 Az 1914. január 21-i hivatalos külügyminisztériumi lépésre Velics müncheni követ április 26-án jelentette, hogy a bajor kormány a 22 berchtesgadeni oklevélért kiadja a kért Habsburg-vonatkozású iratokat egy kivételével, s hajlandó kb. 20 darab kivételével átadni a brandenburgi Hungarica-t is, de kéri, hogy az „engere Aktion" keretében e nagy mennyiségű anyagért megfelelő csereértéket kapjon, s ilyenre nézve javaslatot is tett (1704 és 1714 között Bajorországból elvitt levéltári anyag és az egykori Hochstift Eichstätt levéltári anyaga, amely állítólag Salzburgban található). A Haus-, Hof- und Staatsarchiv ugyan váratlannak minősítette a bajor ajánlatot, de mindjárt kapott rajta. Mitis levéltárnokot ismét Münchenbe küldték, aki ott kétnapos tanácskozás után Baumann levéltárigazgatóval jegyzőkönyvet írt alá, amely szerint a bajor Reichsarchiv kiad 193 tételbe foglalt osztrák és magyar vonatkozású oklevelet, iratot és kéziratot, amelyért a bécsi levéltár átadja a 22 berchtesgadeni oklevelet, 5 regensburgi vonatkozású oklevelét és egy 1643. évi augsburgi festményjegyzéket, valamint az előző tárgyalásokon már szóba került, de nagy értéke miatt ki nem adott niederaltaich-i kódexet. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv egyben megígéri, hogy a rendezések során előkerülő bajor proveniencíájú anyagot is átadja. — A közös Külügyminisztérium 1914. június 8-án utasította Velics müncheni követet, hogy a jegyzőkönyv szellemében tegyen javaslatot a bajor kormánynak, 186 majd augusztus 13-án közli a követséggel, hogy újabb bajor provenienciájú anyagot nem találtak, ezért megállapodást javasol a Baumann—Mitis-féle jegyzőkönyv alapján. 187 Az „engere Aktion" ügye ezzel megszakadt. A közös Külügyminisztérium iratanyagában található iratok tanúsága szerint 1914 novemberében — minden bizonnyal az első világháború eseményei következtében — a két ország között folyó általános jellegű iratcsere ügye is lekerült a napirendről. 188 Bajor részről oly komolyan vették a Baumann—Mitis jegyzőkönyvvel létrejött megállapodást, hogy a kiszemelt anyagot átadásra elő is készítették, s a magyarországi vonatkozású iratok esetében a Brandenburger Literalien repertóriumában már áthúzással törölték is az átadásra előkészített tételeket. 189 S bár a Mitis-féle csere ügye 1914-ben végleg lekerült a hivatalos napirendről, még egy évtizedig fel-felbukkant, ami érthető is, hisz komoly lehetőséget helyezett kilátásba az oly értékes forrásanyag megszerzése érdekében. 1919. június 24-én a Bécsi Magyar Felszámoló Hivatal átiratban kért tájékoztatást a Tanácsköztársaság Levéltárügyi Megbízottjától az ügyre vonatkozóan. Niklay Péter levéltárügyi megbízott az országos levéltári és miniszterelnökségi előiratok alapján rekonstruálta az ügyet Berchtold külügyminiszter 1914 márciusi válaszáig, de a továbbiakra nézve már nem tudott felvilágosítást adni. 190 Hogy a Felszámoló Hivatal tett-e további lépéseket az ügyben — nem tudjuk. 1923. december 18-án Szekfű Gyula bécsi magyar levéltári delegátus bizalmas jelentést intézett a bécsi magyar követséghez, amelyben vázolta az 1914. évi Mitis-féle egyezményt, s minthogy nem ismerhette Schlitter akkori levéltárigazgatónak az üggyel kapcsolatos elgondolásait, úgy látta, hogy „a csere Magyarország érdekében készült, mert a Corvin levéltárat a bécsi Staatsarchiv tovább adta volna a budapesti Országos Levéltárnak". A Mitis-féle megegyezés meghiúsulását viszont Szekfű — a fentiekből kiviláglik, hogy tévesen — abban látta, hogy „a bécsi levéltár igazgatója, dr. Schlitter szerencsétlenségre rögtön jelentést tett róla a trónörökösnek, aki erre nem engedte meg az egyezmény jóváhagyását, mivel szerinte nem engedhető meg, hogy Ausztria adjon a bajoroknak a sajátjából iratanyagot azért, hogy a magyarok egyoldalúan, áldozat nélkül gazdagodjanak". Szekfű közölte továbbá, hogy az osztrák és a magyar levéltári megbízottak megállapodtak abban, hogy felújítják e megegyezést, s Mitis báró, aki közben a Staatsarchiv igazgatója lett, érintkezésbe is lépett Riedner-rel, a müncheni levéltár új igazgatójával, aki azonban válaszában a Corvin-levéltár ügyét meg sem említve általános jellegű bajor—osztrák levéltári cserét hozott javaslatba. Szekfű szerint Riedner szándékát csak szóbeli tárgyalás útján lehetne kipuhatolni, ezért célszerűnek tartotta, hogy a müncheni magyar főkonzulátus tudjon az ügyről. Szekfű jelentése a bécsi követségtől a Külügyminisztériumon, valamint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumon át 1924 márciusában érkezett az Országos Levéltárba, ahol Döry Ferenc fogalmazásában 185 Fogalmazvány: uo.; tisztázat másolata: OL LÜM 33. sz. IV. sz. melléklet. 186 HHStA uo. 38904/2/1914 és 44393/2/1914. {OL Fílmtár W 496. doboz.) 187 HHStA uo. 65197/2/1914. (OL Filmtár uo.) 188 HHStA uo. 90051/2/1914. (OL Filmtár uo.) 189 StA N, a 104a ln jelű repertóriumban (OL Filmtár 10674. doboz). 190 OL LÜM 33. sz. 4*
