Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története / 21–56. o.
A Hunyadi család levéltárának története 41 ajánlott kéziratok számának 11 darabbal történt csökkenése miatt előre vetette, árnyékát. A tárgyalások során Crailsheim külügyminiszter „óhajtandónak találta, hogy ezután a többi magyar dolog kicserélése is szóba kerüljön". 122 Az elvi jellegű akadályok elhárulása után megkezdődött a többoldalú problémáktól egyáltalában nem mentes csere lebonyolítása. Első lépésként: tisztázni kellett, hogy mi lesz az a kárpótlás, amit az Országos Levéltár ad a Nemzeti Múzeumnak. 1895. március 2-án Szalay Imre: múzeumi igazgató és Pauler Gyula folevéltárnok között keretjellegű megállapodás jött létre a kárpótlás ügyében. 123 Az Országos Levéltár áklal nyújtandó kárpótlást Pauler április 25-én foglalta írásba és közölte Fejérpataky Lászlóval, a könyvtár igazgató őrével. E szerint az Országos Levéltár átadja a Diplomatikái Levéltár 366 darab eredeti oklevél-másodpéldányát és 146darab hiteles oklevélmásolatát, 124 2 darab, a 16. század elejéről származó eredeti, egyetlen példányban meglevő kézirat-töredéket, az 55 kötetes Rajcsányi gyűjteményt, s a Rajcsányi-féle címer- és pecsétrajz-gyűjteményt, 38 kötet Über regius másolatát (1527-1715, 1790-1848), a trinitariusok södalitasi könyveinek 7 kötetét, 10 kötet vegyes kéziratot, s Őz Pál és Szolarcsik Sándor lefoglalt magániratait. 125 Az iratanyag átadásához szükséges engedélyt Perczel Dezső belügyminiszter június 26-ám megadta, 126 s három nap múlva Bánffy Dezső miniszterelnök megbízta Paulert, hogy a Nemzeti Múzeum által felajánlott bajor vonatkozású anyagot vegye át és juttassa él Bécsbe a közös Pénzügyminisztériumnak. 127 Július 2-án a Nemzeti Múzeumban Pauler átadta az Országos Levéltár által nyújtott kárpótlást, s átvette és 6 ládába csomagolva a Weil szállító cég útján 122 Thallóczy április 18-án még Münchenből írt jelentést Tarkovich József miniszterelnökségi államtitkárnak. (OL uo. 990/1895.) 123 OL irattára 240/1924, 177/1895. 124 A március 2-i megbeszélésen 550 eredeti másodpéldányról és 692 másolatról volt szó. Ez a szám azért csökkent a fenti mértékre, mert a válogatási munkát végző Tagányi Károly egyrészt megállapította, hogy a régebben másodpéldánynak feltüntetett példányok nem azonosak, másrészt több esetben a két példány olyan rongált volt, hogy a lehető teljes szöveg olvasása érdekében mindkét példány megtartása szükséges volt. — A másolatok számának nagyméretű csökkenését az a körülmény idézte elő, hogy a könyvtár csak a hiteles másolatokra tartott igényt, s az eredeti számban valamennyi olyan másolat szerepelt, amelynek eredetije is a gyűjteményben volt elhelyezve. (Uo. 180/1895.) 125 Eredetileg a Dembinski-gyűjtemény iratairól volt szó, „a mennyiben azok magánjellegűek, s e magán jellegű iratojt a gyűjtemény összefüggésének megzavarása nélkül kiválaszthatók". — Ügy látszik, e feltételek nem forogtak fenn, mert ezek helyett történt meg az Őz- és Szolarcsik-féle iratok átengedése. 126 OL irattára 240/1924, 901/1895. 127 Fogalmazvány: OL K 26, 1910: XLI. 4311, 1933/1895. — Ugyanez alatt a szám alatt a miniszterelnök értesítette a belügyminisztert a Paulernek adott megbízásról, s kilátásba helyezte, hogy a jelentések beérkezte után érintkezésbe lép a közös miniszterekkel, s királyi engedélyt eszközöl ki, hogy a Hunyadi-oklevelek az Országos Levéltárba kerüljenek; a vallás- és közoktatásügyi miniszternek megköszönte hozzájárulását és tájékoztatta,, mint a belügyminisztert; értesítette továbbá a közös pénzügyminisztert az akadályok elhárulásáról, tájékoztatta a tett intézkedésekről, s kérte, hogy a magyar kormány költségére készíttesse el a Lehenbuch der Churfürsten von Pfalz-Bayern über ihre in Tyrol befindlichen Lehengüter c. kézirat másolatát. (Az utolsó átirat tisztázata: FuHKA, RFM, Präsidium* 251/1895. — OL Filmtár W 496. doboz.)
