Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története / 21–56. o.

38 Borsa Iván országgyűlés előzetes jóváhagyása alapján foganatosítható." A törvényhozás előzetes jóváhagyása szerinte azért is kikérendő, mert a múzeumi csereanyag nagy része az országgyűlés által az 1836, évi XXXVII. te-kel megvásárolt Jankovich-gyűjteményből való, s így fejezi be: „Csak is akkor leszek tehát abban a kellemes helyzetben, hogy a szóban lévő csere tárgyalásait befejezhetem, s az ügyet a törvényhozás elé terjeszthetem, ha Nagyméltóságod az előbb részletezett keit elhagyhatatl'an föltételemnek megfelelőleg teljes biztosítékot méltóztatik szerezni."

105 Csáky Albin teljes súlyával kiállt a Pulszky Ferenc igazgató, Majláth Béla könyvtárőr és Csontosi János, a kézirattárat vezető segédőr által képviselt múzeumcentrikus álláspont mellett, s minthogy a belpolitikai harcokkal elfoglalt kormányon belül jelentkezett — politikailag lényegtelen — ellentét feszegetése csak az indulatok fölösleges felkorbácsolását okozta volna, s az ügynek nem volt olyan tekintélyes pártfogója, aki a szemben álló álláspontokat közelíteni tudta Volna, az ügy megfeneklett, s a Miniszterelnökségen Csáky miniszter átiratát 1893. május 19-én ad acta tették. A Nemzeti Múzeum és az Országos Levéltár között a Hunyadi levéltár ügyében kialakult rivalizálás ily módon zátonyra juttatta az ügyet, ebbe azonban sem Pau'ler Gyula, sem Thallóczy Lajos nem tudott belenyugodni. Kettőjük nevéhez fűződik 'az a már kigondolásakor is reménytelennek látszott kísérlet, hogy a Nemzeti Múzeum által felajánlott kéziratok és oklevelek nélkül próbáljanak elfogadható csereanyagot felajánlani a bajor Reichsarchiv-nak. Ennek a bizonyára Thallóczytól eredő elgondolásnak

106 Pauler megnyerte Tarkovich József miniszterelnökségi államtitkárt, aki azt Wekerle Sándor miniszterelnök útján, az ügyet és Thallóczyt mindig pártfogoló, Kállay Benjámin közös pénzügyminiszter elé tárta.

107 Ezután Thallóczy bizalmas előterjesztéssel fordul Tarkovichhoz, s felveti taktikai elgondolását, amely szerint meghatalmazottat kellene küldeni Münchenbe, aki a fenti elgondolás sikere érdekében Rockinger titkos tanácsos levéltárigazgatónak egy magasabb osztrák-magyar érdemrendet helyezne kilátásba.

108 Tarkovich a miniszterelnöknek történt referálás után német nyelvű levélben felhatalmazta Thallóczyt, hogy ilyen kitüntetést kilátásba helyezzen.

108 Thallóczy Münchenbe történt elutazása előtt így fogalmazta meg Tärkovichhoz írt magánlevelében utazásának értelmét: „ha ezzel sem érek czélt: akkor mi megtettük kötelességünket s az ügy Csáky muliskodása miatt esett vízbe". „A negatív eredmény is tehát mintegy hivatalos mentegetésünk személyes teljesítésiének veendő, mellyel nemzetközileg tartozunk — önmagunknak."

110 Thallóczy müncheni útja 1893 december utolsó napjaiban megtörtént. Tárgyalása során említette Rockiingernek a rendjelet, ami jó hatást tett. Rockinger nem nagyon bánta a múzeumi anyag elmaradását, mert azt valószínűleg nem is az ő levéltára kapta volna. Vállalta, hogy magánlevelezés útján tisztázza Thallóczyval, milyen anyag jöhetne számításiba. Thallóczy így összegezte tárgyalásainak eredményeit: Sikerült a magyar egyenérték visszavonása 105 Uo. 1679/1892. 106 Thallóczy Paulert jelöli meg, mint akitől ez a gondolat származott. FuHKA, RFM, Präsidium 342/1893. 107 Fogalmazvány: OL K 26, 1910: XLI. 4311, 2693/1893, tisztázat: FuHKA, RFM, Präsidium 342/1893. 108 OL K 26, 1910: XLI. 4311, ad 2693/1893. 109 Fogalmazvány: uo.: tisztázat: OSZK Kézirattár Fol. Hung. 1648. fol. 117—119. 110 OL uo.