Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története / 21–56. o.
A Hunyadi család levéltárának története 35 rének nemcsak az 584 lajstromozott, hanem a több ezer lajstromozatlan iratra is ki kell terjednie, s intern dolognak tekinti, hogy a levéltár a Nemzeti Múzeumba kerüljön. 84 Tisza miniszterelnök november 17-étí küldte meg a közös Pénzügyminisztériumnak a Nemzeti Múzeum könyvtára által összeállított két jegyzéket, s felhívta a figyelmet arra, hogy a cserének nemcsak a lajstromozott, hanem a lajstromozatlan anyagra is ki kell terjednie, s tisztázni kellene a porosz királyi kormány hozzájárulásámiak kérdését is, nehogy értékes darabokat tartsanak vissza. 85 Egyidejűleg szinte kioktatta a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy az iratok megszerzése érdekében teljesen mellőzni kell annak a kérdésnek a vitatását,"hogy a nyerendő levéltári anyagot melyik intézet kapja, hisz a két bécsi levéltár is hajlandó becses anyagot felajánlani anélkül, hogy a csereanyagra igényt formálna. Egyúttal hiányolja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárától igényelt anyag ügyében nem kapott felvilágosítást. 86 A miniszter 1890. január 22-én kelt viszontválaszában ismét hangsúlyozza, hogy a Hunyadi levéltárnak a Nemzeti Múzeumba kell kerülnie, mert sem az Országos Levéltár, sem az akadémiai könyvtár nem hoz áldozatokat a csere érdekében. 87 ^ A közös Pénzügyminisztérium nem postázta mechanikusan a magyar miniszterelnök válaszát, hanem mellékelte Tfíailóczy Lajos, az egész csereügy mozgatója által készített tájékoztató feljegyzést is. 88 Thallóczy a feljegyzésben igyekszik helyrehozni azt a hibát, hogy 1888-ban csak a lajstromozott oklevelekre vonatkozóan történt javaslat. Egyébként az érintett levéltári anyag ismeretében jelzi, hogy a porosz kormány hozzájárulásának problémája nem látszik jelentősnek, mert a szóban forgó anyag nem éfinít porosz (Hohenzollern) érdekeket. A közös Külügyminisztérium 1890. március 30-án továbbította az ügyet a müncheni külképviseletnek. 89 A bajorok válasza késett, ezért az ügyet állandóan figyelemmel kísérő és mozgató Thallóczy Lajos szükségesnek látta, hogy helyszíni tárgyalásokkal segítse azt előbbre. Július 9 és 12 között Münchenben járt, tárgyalt Rockinger államtanácsossal, a levéltár új igazgatójával, aki ígéretet tett, hogy jelentését szeptemberben belügyminisztere elé terjeszti. 90 A hivatalois bajor válasz azonban csak 1891. március 25-én született meg. Ekkor Crailsheim bajor külügyminiszter értesítette Wrede herceg müncheni osztrák—magyar követet az ügyben kialakított hivatalos álláspontról. E szerint tárgytalan az, hogy az oklevelek egy részét esetleg Poroszországnak kell átadni. A cserét csak az 539 tételből, de 584 darabból álló repertorizált anyagra kívánják korlátozni, amiből azonban egy iratot vissza kívánnak tartani, 01 tehát csak 538 oklevél kerülne átadásra. A nem rendezett és nem repertorizált anyag csak későbbi cseretárgyalások anyaga lehet. A Magyar Nemzeti Múzeum által felajánlott anyag 84 Csáky miniszter mindkét válasza a Nemzeti Múzeum könyvtárának Csontosi János által készített emlékiratán nyugodott. Vö. Magyar Könyvszemle 1889. 253—269. 1. — Tisztázat: OL K 26, 1910: XLI. 4311, 3876/1889. 85 Fogalmazvány: uo.; tisztázat: FuHKA, RFM, Präsidium 869/1889. • 86 Fogalmazvány: OL K 26, 1910: XLI. 4311, 3876/1889. . . 87 Tisztázat: uo. 282/1890. 88 FuHKA, RFM, Präsidium 85/1890. 89 HHStA, MdÄ, AR Fach 14, K 13, 1/89, 6031/2/1890. (OL Fümtár W 496. doboz.) 90 OL irattára 240/1924, 1098/1890. 91 A visszatartani kívánt, az 535. sz. alatt felvett irat tárgya: Instruktion des Herzogs Ottheinrich von Bayern für seinen Rath Hans Gressl d. d. Neuberg, 8. October 1539. 3*
